2018. március óta a családommal együtt a teljes értékű növényi étrendet (TÉNÉ) szem előtt tartva eszünk (ez helyre hozta az inzulinrezisztenciámat is) - ez a bejegyzés még a TÉNÉ előtt született. A változásról itt írtam egy négy részes sorozatot, és itt találod a TÉNÉ szerint készült receptjeimet.
Helló megint, majd’ két hónapnyi szünet után. Hogy miért is hagytam abba egy kis időre a blogolást?
Egyik okom az volt, hogy egyik kedves barátnőm, aki orvos/természetgyógyászként tevékenykedik, meggyőzött, hogy a továbbiakban ne együnk búzát, rozsot és árpát, vagyis a fő gluténforrásokat, hanem csak zabot a gabonák közül. Emiatt megint borult egy kicsit az étrendünk és újabb kísérletezős fázisba léptem. Így ezentúl egyik receptemben sem lesz búza- vagy rozsliszt, de a biztonság kedvéért csak azokat a recepteket jelölöm a gluténmentes címkével, amiben zab sincs, nehogy a gluténérzékenyeknek megtévesztő legyen.
Volt egy nehezebb időszak is, ami alatt örültem, hogy éppen sikerült valamit az asztalra tenni, nemhogy még írjak is róla… Kb. mostanra rendeződött megint az élet és újra főztem olyan finomakat amiket talán érdemes megosztanom, úgyhogy folytatom. Sőt, várhatóak mindenféle italötletek is!
Sokat olvastam arról is, hogy milyen zsiradékot használjak a konyhámban. A kókuszzsír mellett döntöttem, mivel ebben nincsenek omega-6 zsírsavak, amik rossz irányba tolhatják el a véralvadás egyensúlyát. Sok benne a laurinsav, amiről egyrészt sokan úgy gondolják, hogy immunerősítő, az viszont tuti, hogy mivel rövid szénláncú zsírsav, jóval kevésbé hajlamos a raktározódásra, mint hosszú szénláncú társai. Ráadásul a kókuszzsír nem avasodik, és többször is használható állítólag, bár ezt nem volt alkalmam eddig kipróbálni, mivel nem sütök olajban. Kapható szűz, kókuszillatú/ízű és finomított, ízmentes változatban is.
A zabkekszeimben a vajat egyelőre nem cserélem le, mivel a kókuszzsír 24 fokon olvad, nem tenném sütibe, még meglátjuk, mi lesz a zabkekszekkel.
Vélemény, hozzászólás?