2018. március óta a családommal együtt a teljes értékű növényi étrendet (TÉNÉ) szem előtt tartva eszünk (ez helyre hozta az inzulinrezisztenciámat is) - ez a bejegyzés még a TÉNÉ előtt született. A változásról itt írtam egy négy részes sorozatot, és itt találod a TÉNÉ szerint készült receptjeimet.
Egy ideje kísérletezem a zabpehellyel, mint muffin-alapanyaggal. Ez az epres finomság az első zabmuffin, amivel elégedett vagyok, és persze ide is tervezem a folytatást… Annyi ötletem van, hogy egy állandó vendégsereg kellene ahhoz, hogy mindet legyen alkalmam megvalósítani.
Mint mindig, most is örülni fogok minden visszajelzésnek, építő jellegű kritikának!
Hozzávalók 12 db-hoz:
100g natúr joghurt
2 tojás sárgája
150g cukornak megfelelő édesítő
100g olvasztott vaj
150g zabpehely
1 csipet só
1 kk. szalalkáli
2 keményre vert tojásfehérje
20dkg eper megtisztítva, nagyobb darabokra vágva
Kb. 15 perc alatt megvan:
1. Feltesszük a tűzhelyre a vajat olvadni. Megmossuk, tisztítjuk, és feldaraboljuk az epret. Kézi robotgéppel olyan keményre verjük a tojásfehérjéket, hogy ha a fejünk felé tartjuk, ne folyjon ki az edényből.
2. Turmixgépbe mérjük a hozzávalókat a fenti sorrendben: joghurt, tojássárgája, édesítő, olvasztott vaj, zabpehely, só, szalalkáli. Alacsony fokozaton összedolgozzuk. Kiöntjük, kikanalazzuk a masszát egy tálba.
3. Óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a tojásfehérjéket a zabos masszába, majd ugyanígy beletesszük a feldarabolt epret is.
4. Egy 12 mélyedéses muffinsütő kapszlikkal kibélelt mélyedéseibe egyenletesen elosztjuk a tésztát és előmelegített sütőben 180 fokon légkeveréssel 25 percig sütjük.
A muffinok szénhidrát-tartalma 10g CH/db.
Ez nagyon érdekes süti: frissen nagyon lágy, nekem a zabpehelytől olyan tejberizs érzésem volt (bár én azt is szeretem), de másnapra, megszikkadva nagyon finom lett, kicsit ropogósra száradt a zabpehely, ami nagyon jót tett neki.
Nagyon köszönöm Nóri ezt a receptet, a héten megsütöttem, nagyon finom lett, úgyhogy ma már variáltam rajta egy kicsit, és étcsokis-narancsos lett. 🙂 gratulálok a honlaphoz, nagyon szép és színvonalas!
Szia Dóri,
nahát ez sem egy mai darab már. 🙂
Örülök, hogy ízlett és köszi. 🙂
Nóri
Szia Nóri!
Én fagyasztott málnával próbáltam ki (amit tavaly a kertünkből szedtem), és azzal is nagyon finom! Köszi!
Szia Nori! Mit gondolsz,a joghurtot lehetne helyettesiteni cocomassal,a vajat pedig margarinnal,vagy kokuszzsirral?
Szerintem próbáld meg egy kis doboz cocomassal joghurt és vaj helyett. Ne lepődj meg, hogy jó kókuszos lesz. 🙂
Hmmm, nagyon finom lett, köszi a receptet Nóri! 🙂
Ahogy Nóra írta, frissen nekem is tejberizs-szerű, de nagyon finom! Kíváncsi vagyok, mennyire változik az állagaholnapra (vagy miután kihűlt…)?!
Szia Nóri! Én is elkészítettem ezt a muffint, NAGYON FINOM LETT, de nem hagy nyugodni ez a zab körüli mizéria, amit az éjjeli zabkása kapcsán te is megemlítesz – a zab hőkezelése és ezzel a glikémiás indexének egekbe való szárnyalására gondolok. Ezt a muffint én csak 15 percig sütöttem, de így is egynemű lett benne a zab. Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy a hozzáadott zsíradék valamelyest javít a helyzeten. Vagy a sütés és a főzés másképpen hat rá? Valahol már azt is olvastam, hogy egyáltalán nem szabad főzni a zabot…Ma én is éjjel készült zabkását hoztam be reggelire, de nekem ez a hideg kása nem fekszik. És a zabliszttel akkor mi a helyzet?
Előre is köszönöm! 🙂
Szép napot,
Szabina
Szia,
nem a sok hő, hanem a szanaszéjjel főzés az, ami nem jó. Télen nekem sem fekszik a hideg reggeli. 🙂 Ez a ne főzd a zabot dolog valami nyers étel rajongó lehetett, ami szép és jó, de nem való mindenkinek… A zabliszt egy jó tejes kiőrlésű liszt, ha bírod. 🙂