2018. március óta a családommal együtt a teljes értékű növényi étrendet (TÉNÉ) szem előtt tartva eszünk (ez helyre hozta az inzulinrezisztenciámat is) - ez a bejegyzés még a TÉNÉ előtt született. A változásról itt írtam egy négy részes sorozatot, és itt találod a TÉNÉ szerint készült receptjeimet.
A leggyakoribb kifogás, amit hallok, hogy valaki miért nem figyel oda jobban az étkezésére, az hogy „nem engedheti meg magának”. Sokáig csak mélyen együtt éreztem az illetővel amiért ilyen helyzetben van, de az utóbbi időben megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon „egészségesen” enni tényleg többe kerül? Micsoda szerencse, hogy van egy mérnök férj a háznál, aki boldogan megelemezte egy kicsit a családi költségvetést!
Előre bocsátom, hogy ez a „felmérésecske” nem reprezentatív, mivel csak a saját, 2 fős háztartásunkat vizsgáltuk, nyilván csak a saját diétánk szempontjából. Szerintem így is tanulságos.
Kezdetben vala az az időszak, amikor minden különösebb koncepció nélkül főzőcskéztem magunkra (ezt utólag egyébként szinte kínosnak érzem…): ettük amit szerettünk, édességet is, nem diétáztunk. Arra azért próbáltam figyelni, hogy változatosan együnk: zöldség, hús, hal, stb. Ebben az első 12 hónapban (2009 november – 2010 november) nem változott az étkezésünkre fordított összeg.
Majd jött az a sötét időszak, amikor nem főztem, és rendeltük az ebédünket (2010 december-2011 július). Ekkor bizony hónapról hónapra nőttek „kajás” kiadásaink, a poén pedig az, hogy akkor állt meg, amikor elkezdtem diétázni. Miért? Mert akkor újraindult a főzőcske itthon. Ekkor még csak én diétáztam (2011 augusztus-), majd Z is csatlakozott 2011 novemberben, és 2012 március közepe óta gluténmentesek is vagyunk. Ezalatt az idő alatt az étkezésre fordított költségeink nem emelkedtek.
Azt nyilván nem várhatjuk, hogy az ebédrendelős időszak után a költségek visszaálljanak az eredeti, otthon főzős szintre: közben eltelt csaknem egy év. Ha visszaemlékeztek, jó sok áremelés történt ennyi idő alatt.
Szerintem a tény, hogy a diéta állította meg a költségeink emelkedését elég figyelemreméltó, ha átgondoljuk, hogy 2011 augusztus óta elég jelentősen megdrágultak az élelmiszerek és ha jól emlékszem ÁFA-emelés is volt. Ugye figyeltetek? A költségeink azóta nem nőttek, hogy én elkezdtem diétázni, pedig azóta Z is csatlakozott, tehát most már 2 fő diétázik, és gluténmentesek is lettünk, ez mégsem növelte a kiadásainkat, annak ellenére, hogy kenyér, tészta helyett pl. sok lenmaglisztet és hajdinát veszünk, aminek bizony 1000Ft körül van kilója, ráadásul a tojásfogyasztásunk is megnőtt, miközben a tojás ára is a duplájára ment.
Hogyan lehetséges ez? Hát ezen elég sokat gondolkodtam. Ez a kis elemzés már legalább egy hónapja itt van az asztalomon, mert először én is csak pislogtam rá, hogy biztosan elszámoltuk. (Ez persze ki van zárva, mert nekünk tényleg 2,5 évre visszamenő, forintra pontos elszámolásunk van. Nyugodtan megjegyezhetitek, hogy nem vagyunk komplettek, de most pl. milyen jól jött, ugye?)
Szóval éppen a megfejtésen gondolkodtam, miközben sorba álltam az egyik hiper-szupermarketben a pénztárnál, és végignéztem a szalagon: előttem és utánam is tele volt a szalag halomnyi olyan dolgokkal, amikre mi rá sem néznénk: egy hatos csomag 2,5L-es kóla, 5 csomag vaníliás karika, péksütemény, chips, tejcsokoládé… Ez egy konkrét példa, úgy van előttem, mint egy fénykép. Azóta kicsit figyeltem, hogy mások mire költenek egy élelmiszerboltban. Amin teljesen kész vagyok, az a tini, aki csak egy energiaitalt/kólát vesz egy zacskó chipsszel/keksszel… Persze anno én is csináltam hasonlót, nem is lett jó vége. Amitől meg sírni tudnék, ha valaki igyekszik, de rosszul tájékozott, és hazacipel egy csomó egészségesnek vélt, de agyoncukrozott/magas GI-jű dolgot, pl. gyümölcsjoghurtok, kölesgolyóhegyek, stb.
Biztos vagyok benne, hogy sokan megveszik reggel munkába menet az ilyen-olyan pékségben a cappuccinót tehéntejjel, mellé egy cukros-lisztes péksütit, és többször annyit fizetnek, mint amibe az én cukormentes, istenifincsi lattém kerül a drágának gondolt szójatejemmel és a cukormentes sziruppal vagy steviával együtt.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek csak kiragadott példák. Biztos vagyok benne, hogy aki eljutott idáig ebben a bejegyzésben, az sokkal egészségtudatosabb a bemutatott példánál. Amit ezzel mondani szeretnék, hogy sokan elköltenek sokszor keveset olyan élelmiszerekre, amire igazából nincsen szükségük, ahelyett, hogy ugyanazt az összeget kicsit tudatosabban, egészségesebben költenék el.
Gondolkodtam azon is, hogy igen, a csicseriborsó, a hajdina 1000Ft körül van kilónként, az előgőzölt barna rizs 600Ft körül, míg pl. a krumpli csak 100Ft, ha jól tudom. Persze egy átlagos ebédhez két napra régebben megfőztem volna kb. 1,5kg krumplit, hajdinából és rizsből pedig max. 25dkg kell. Ez így pont ugyanannyiba kerül… A többi zöldség, hús, felvágott, amit eszünk, nem rendkívüli, ilyet mindenki eszik. Ami még megnyomhatná a költségvetést, az a lenmag és a tojás. A lenmagliszt-fogyásból kiszámoltam, hogy durván 1400Ft hetente nekünk a lenmagos kenyér, ha csak azt eszünk, de fogy rendesen a zablepény is, szóval inkább kevesebb.
Azt is gyakran megkapom, hogy igen ám, de a nyírfacukor is milyen drága. Valóban, drágább a cukornál, de én csak ott használok xilitet/nyírfacukrot, ahol a cukor tömegére is szükség van, pl. piskótába. Egyéb helyeken folyékony édesítőszerrel, steviával szoktam helyettesíteni, süteményekben is. Az első édesítőm 300Ft körül volt, ha jól emlékszem, 300ml és 4kg cukor édesítő erejének felel meg. Hónapok alatt fogyott el.
Ugyanígy a drágább, de egészségesebb zsíradékok, amiket használok szintén nagyon hosszú idő alatt fogynak el. A kókuszzsír literje 1000 Ft körül kezdődik, ha nem bio. Az olíva-, repceolaj is kb. 1000 Ft /0,5L vagy 0,75L. A múltkor megfigyeltem, hogy az 500ml kókuszzsírom két hónap alatt fogyott el, pedig akkor még nem is volt itthon ennyi féle zsíradék.
És ez még nem minden. Egy ideje eszünk egy csomó olyan dolgot, ami már tényleg drága, és akár le is mondhatnánk róla, ha kellene, de nem akarunk, mert egészséges, szeretjük, és mint látjuk, belefér. Gondolok itt a heti pisztácia- és mandula-adagra, az olajbogyóra, a ritkább, de rendszeres füstölt lazac, kaviár és tengeri halra.
Mi az, amit tényleg bele kellett fektetni? Igen, a munka kikerülhetetlen. Szerencsére a receptjeim java tényleg nagyon egyszerű, másrészt, hogy ez mennyire rossz hír, szeretném megvilágítani egy kicsit a saját történetemmel. Feljebb utaltam arra a „sötét időszakra”, amikor nem főztem. Hogy miért nem? Eldurvult az inzulinrezisztenciám, csak akkor nem tudtam, hogy ez a baj. Állandóan kimerült voltam a napi 8-9 óra alvás és a 2-3 kávé ellenére is. Már a gondolattól, hogy cselekednem kellene valamit, teljesen elfáradtam. Aztán kiderült, hogy ez a gond, diétázni kell. Az első 1-2 hét elég nehéz volt, mert akkor még fáradtnak éreztem magam, a diéta sem ment még jól, kellett egy kis idő, mire lecsengtek az éhséghullámaim, stb. Mióta beállt az étrendem, -és a gluténmellőzés óta még inkább,- sokkal jobban vagyok, tele vagyok energiával: az első hónapokban nem is tudtam 6 óránál többet aludni. Nagyon furcsa volt az előzmények után… Így rögtön előkerült a főzéshez szükséges idő, sőt, még több is. Nem főzök minden nap, a receptekből is látszik, hogy ebédet 2 napra főzök előre, rögtön bedobozolom, reggel csak kikapjuk a hűtőből és már indulunk is. Nekem külön könnyebbség a bevásárlással kapcsolatban, hogy most pontosan tudom, miből mennyi kell, nem csak úgy nagyjából.
Mellékhatások? Lássuk csak. Rendeződni látszik az inzulinrezisztenciám, általában véve sokkal energikusabb vagyok, pl. kevesebbet alszom, mint régen. Ezer éve meg akartam növeszteni a hajam, de évek óta nem lépett át egy bűvös határt. Tavaly augusztus óta már vágattam is belőle, mégis kb. 10 centivel hosszabb. Z közben megszabadult 16 (!) felesleges kilójától, úgy, hogy saját bevallása szerint sosem koplalt. (Aki nem hiszi, érdeklődhet nálam az elérhetőségért.)
Ha már a kifogásoknál tartunk, megjegyzés szinten leírom az egyik kedvenc sztorimat. Z mesélte, hogy éppen az egyik kollégájával beszélgetett egy délután, mikor elővette az elfelejtett, tízóraira csomagolt 4db zabkekszét. Kolléga kérdezi, hogy ez mi, majd „Úristen, neked csak ennyi a tízóraid?!” Drága párom visszadobta a kérdést, hogy „Miért, te mit ettél reggel óta?” „Ööö, egy szendvicset.” -Jött a felelet. Délután 4 óra volt… Ekkor Z már túl volt 4 étkezésen, az egészséges-étrend-szkeptikus kolléga belei pedig valószínűleg már meg is feledkeztek funkciójukról…
Jelent-e nehézséget a diéta a mindennapjainkban? Már írtam egy bejegyzést arról, hogy mennyire „nehéz” magammal vinnem a napi betevőt. Az elmúlt csaknem egy évben voltam étteremben, barátoknál vacsorázni is több alkalommal és nem kellett megszegnem a diétámat. Előfordult, hogy hozzánk jöttek vendégek, és a desszert után lőttük le a poént…
Elég sokat utazom. Bő egy hónapja egy hétig voltam Belgiumban, és tudtam tartani a diétámat a praliné, a sör, a sült krumpli és a waffel hazájában. Azt nem mondom, hogy egyszer sem léptem félre, mert ha már ott voltam, megkóstoltam a pralinét, ami darabonként is kapható, ittam egy pohár meggyes sört is (életemben először, mármint egy egész pohár sört) és igen, megettem egy waffelt is. Utóbbiról éreztem, hogy durva lépés volt, de úgy időzítettem, hogy jó sokat sétáljak utána, így legalább „lemozogtam”. Úgy érzem, most nem a legjobb példával állok elő, de tényleg így történt. Legalább látjátok, hogy nem szépítem a dolgokat, hanem komolyan gondolom, amit ide leírok.
Nem egészen röviden ennyit arról, hogy mennyivel drágább egy gluténmentes, alacsony glikémiás indexű, 160 gramm szénhidrátos diéta. Úgy tűnik, semmivel. Megéri-e? Próbáljátok ki és döntsétek el magatok! 🙂
Gondolatok, megjegyzések, újabb kifogások jöhetnek, hátha azokra is sikerül együtt kiagyalnunk a megoldást!
Megvárom! 🙂
@Fincus: Dolgozom az ügyön, de sajna még várat magára…
Tanulságos bejegyzés volt! Akkor ha lehet, jöjjön egy lista a kezdőknek az alapanyagokból 🙂
@Háziboszorka: nekem az szokott mókás lenni, amikor a sültkrumpli, sülthús, sült akármik mellé diétás kólát kérnek. Ha fogyókúra céljából, akkor azért vicces, ha meg eü diéta miatt, akkor meg a sültkrumpli sem túl jó. Persze tudom, jobb csak félig rontani, mint teljesen 😀 (de nekem szerencsére a kóla sosem jelentett kísértést)
Ma is vásároltam, jobban festettem, vettem tofut és tonhalkonzervet(behülyítenek a blogokon lévő receptek :D. Najó, a többieknek tejet és vizet is 🙂
@nolyemi: 😀 Szerintem ha valaki szörnyülködni kezd a 100%-os gyümölcslé- és a diabetikus csokihegyek láttán, akkor a hiba nem a Te készülékedben van.
Néha nekem is eszembe jut, mikor egy karton natúr bio szójatejjel, két zacskó mogyoróval, egy zacskó mandulával és 4db almával állok sorba, hogy most tuti azt gondolhatják, hogy önképzavaraim vannak és fogyókúrázom. Mint ahogy volt is rá példa hogy kávézóban mókásnak szánt megjegyzést tett a pincér mikor kértem egy lattét szójatejjel és cukormentes sziruppal, mely szerint ő is így marad karcsú… Semmi gond, mindenki azt gondol, amit szeretne, és a város szerencsére tele van (másik) kávézókkal… Ennyi. 🙂
Háháá! Nem alaptalanok a félelmeim 😀 Egy csomószor filózok azon, hogy mit gondolhatnak rólam azok, akik mögöttem állnak sorban a pénztárnál, ugyanis többnyire én csak csokit és nasit meg gyümölcslevet vásárolok magamnak Auchan/Tesco-ban. Csokifüggő vagyok, a diabetikus csokik pedig az Auchanban a legjobbak, túrórudit is ott lehet kapni, a két decis üdítő is ott a legolcsóbb (edzéseket tartok és 2-3 óra edzés után kell valami gyors ch, viszont enni ilyenkor nem bírok még, úgyhogy most ezzel kísérletezgetem az utóbbi napokban, hogy hohes c-t iszom. Nem a legjobb, de jobb, mint hazaájulni). Na és ilyenkor szoktam azon gondolkozni, hogy biztos szörnyűségeket gondolhatnak rólam a mögöttem állók, hogy csak ilyesmiken élek.
A zöldség-gyümölcsöt anyukám veszi a piacon (piactól két háznyira dolgozik, ő autóval jár, én bkv-val) vagy éppen a kertben nő (igen, most dicsekszem kicsit :D) magok, zabpehely szintén inkább bioboltos, hús, ismét csak piac, úgyhogy én csak a junk food-ot veszem a "bótban".
Mondjuk energiaitalt életemben nem vettem, meg chipset is csak ha vendégségbe mentünk és ezt kérték (szerencsére anyukám mindig is az egészséges étkezésre nevelt), szóval nem védeni akarom a lányt, csak említem, hogy nem biztos, hogy CSAK ezt fogyasztja 🙂
A költségek… Én sem lettem költségesebb, mióta csinálom az IR-diétát*, de… azért vannak drága "úri mulatságok". Például a diabetikus csoki elég drága. Én viszont minden nap eszem. De előnye is van, mert mindig csak 100 forintnyit engedek meg magamnak, így legalább felesleges zsiradékot sem viszek be. Most ritter sportot eszem, 400 ft egy tábla, négy napra pont elég, de ahogy ismerem magam, ha nem sokallnám az árát, akkor simán benyomnék még egy sort, amikor épp olyan hangulatban vagyok (stresszevő vagyok). Úgyhogy ez végülis egy kontrollpont. De ha nem lenne rossz érzésem, hogy ennyi pénzt elverek nasikra, akkor tuti többet ennék belőle (nekem a ch-adagomba még simán beleférne).
*sőt, talán annyival költséghatékonyabb is, hogy mióta diéta van, nem vagyok olyan fáradékony, úgyhogy jóval kevesebb vitaminkészítményt fogyasztok. És nekem ez csak attól van, hogy a cukrot mellőzöm, zöldség-gyümölcs-teljeskiőrlésű stb cuccok arányán nem változtattam. Csak azon, hogy mikor eszem ezeket (sokat dobott az állapotomon, amióta reggel egyáltalán nem eszem gyors ch-t).
A 100 %-os gyümölcslén lehet is szörnyülködni, mert borzalmasan magas a cukortartalma.
A füstölt lazac az eléggé zsíros. Emiatt változatos cikkeket lehet róla találni, csemegeként jó, de ha szigorú lenne a diéta, akkor nem árt utánanézni. 🙂 Én úgy tudom, vannak előnyei és hátrányai is.
A felvágottakat nagyon meg kell nézni, nehéz már cukormenteset találni abból is. Mi egyre jobban szörnyülködünk, volt egy kedvenc szalámi, megváltozott a csomagolás és azóta ott szerepel a cukor, a kenőmájasoknál még kutatások árán lehet találni menteset, és a többi szalámi, párizsi és egyéb felvágottak az is kutatómunka. Sajnos az ár miatt sok mindent otthagyunk a boltban, és szűkülnek a lehetőségek.
Mi szoktunk ezért venni update boltban is ezt-azt (pl tízórai krém) időnként.
A tehéntejes cappuccino miatt azért nem kéne leszólni senkit, ha neked baj, ha a pincér beszól, te se szólj be másnak. Én pl már eléggé kacifántosan szoktam rendelni kávézóban, és hálásan megjegyzem a pincért, baristát, aki képes megjegyezni elsőre, kedves is, stb. (pl Starbucks egy csalódás nekem, hiába csinálják meg szó nélkül újra, ha előtte elrontják)
A lazac remek omega-3 zsírsav forrás, szerintem jó nekünk. Ha valaki tehéntejjel issza a kávéját, azzal nekem semmi gondom. Arról próbáltam írni, hogy előfordulhat, hogy valaki, aki minden reggel vásárolja a kávéját, többet költ erre a célra, mint én, miközben úgy gondolja, hogy a mindenmentes étrend egy vagyonba kerül.
Én egyáltalán nem látom kárát az egészséges étkezésnek. A kókuszolaj nem olcsó, cserébe sokkal többször fel lehet használni, sőt én használom a hajamra pakolásként (másfél év alatt harminc centit nőtt hajam és egyszer sem vágtam belőle, semmi elváló végek nincsenek!!!), a csicseriborsó konzerv 330 forint de kétszerre csinálok humuszt belőle ami alaphangon 6-7száz forint és tele van minden E-vel. Kókuszból vagy mandulából alkotok tejet, a laktózmentes 329 forint. A visszamaradt kókuszreszelék vagy mandulabél használható mint liszt. Csokoládét diétásat sosem veszünk bár mindkét szülő cukorbeteg, inkább étcsokoládét a sütibe, de amit lehet, kiváltok cukormentes holland étkakaóporral.
Mi van még… vettem Steviát külföldről, vanilia, tofee és citrom ízekben ami igen 12000 forint volt a három, ez itthon drágább lenne és ugye nincs is, csak sima. De amennyi cukrot használunk ez bőven elég lesz egy évig vagy tovább. Húst nem eszek egy januári incidens óta, max fasirtot vagy rántotthúst ha én darálom le előtte a csirkehúst. Szeretek kenyeret sütni teljes kiörlésű búzából vagy kukoricalisztből (bár inkább vastagabb pizzalepényre hajaz :). Már nem hoz még lázba sem a princess hússal töltött táskája vagy bourkas vagy mi a neve most. Naponta a metróból látom a mcDonalds Flurry és shake és nemtudom milyen reklámját ahol a fagyi részbe már a Magnum is betársult. És már nem fog meg. Itthon van a hűtőben Nóri által javasolt mogyorókrém, karamell. Tökéletesen jól érzem magam, pedig a 40 kilós fogyásom alatt kialakult sajnos a szervezetemben az inzulinrezisztencia. Elképesztően rosszul reagálok már a legkisebb éhségre is, konkrétan dühös leszek. A fogyásom végén már szüleim mondták hogy totál depressziós fejem volt. Emiatt – hálistennek – nem is tudnék koplalni. Ezeket eszem és mellette tornázom és három éve tartom az új alakomat. És havonta 26ezer!!!! forinttal kevesebbet költünk kajára, pedig most nyár van és a szülőknek kell gyümi minden nap. Egészségesen élni nem drága, pláne ha praktikus az ember és életrevaló. Szerintem például tök buli főzöcskézni és kísérletezni. Napi vásárlólistát vezetünk az ínséges hónapok miatt és látom pontosan mire mennyi megy el. 🙂
Igen, szerintem is arról van itt szó, hogy ha az ember tudatosan megtervezi a heti menüt, akkor kevesebbet költ, mintha ad hoc jelleggel főzne/impulzusvásárolna. Pl. nálunk a melóhelyen van egy édesség automata, hadd ne mondjam, milyen árakkal. Túró rudi, kis csokika, apróságok, de 200 ft-nál kezdődik mind.
Kérdésem mindenkihez szól 🙂 amikor Ti elkezdtetek diétázni, rögtön egyből ment minden, számolgatás, lemondás, stb? Kb. két hete nyomulok a CH diétában, hát meg kell valljam, hogy nem mindig jön össze a grammra pontosan kiszámolt érték. Az elején még becsúszott egy-egy csoki, (azóta ezeknek sikerül ellenállni :)) de ha megkínálnak valamivel, akkor csak olyasmit fogadok el, hogy pl. tökmag, kesudió, stb szóval az egészségesebb dolgok. A másik, hogy főzőcskézés közben ugye megy a kóstolgatás…. Meg néha valahogy mégis éhesnek érzem magam, a kaja ellenére is. Mégis már 5 kiló lement, pedig nem ez volt a cél… (mindig inkább a sportot szerettem ha volt rajtam fölösleg). Kérdezték is hogy hogy sikerült ennyire lemondanom az édességekről (hírhedten imádtam minden fajtáját és sosem gondoltam hogy egyszer erre kényszerülök) de ha tudja az ember, hogy mi múlik rajta, akkor pikk pakk lemond bármiről. Szóval, érdekelne, hogy Nektek hogy ment az "átállás" 🙂 drasztikusan és hirtelen, vagy szép fokozatosan?
Szia,
Az első két hétben én sem tudtam anno rendesen kiszámolni a dolgokat. 🙂 Nekem ehhez képest fél év múlva jött a gluténmentesség, és újabb fél év múlva a tejmentesség, így mondjuk volt időm hozzászokni mindegyikhez. Nem így terveztem, így alakult. Persze ez mindenkinél más lehet. Szerintem az a működőképes, ha lépésenként halad az ember: annyit változtat egyszerre, amennyit biztonsággal meg is tud tartani.
szia Ancsa, a kókusztejből visszamaradt kókusz Neked nem savanyodott meg? Kiszárítottam, de olyan fura szaga lett, máshogy meg nem tudtam volna lisztként felhasználni.
Lehet, hogy elkerülte a figyelmem, hogy ezt írtad vagy valaki más, de nem láttam: szerintem az egyik legfontosabb pont és saját tapasztalatom a cukormentes évemből pont az, hogy cukor nélkül egyszerűen sosem voltam éhes, ergo naná, hogy nem csak nem vettem cukros (meg tejes meg élesztős) dolgokat, de nem is éreztem hiányát semminek és annyira sosem voltam éhes, hogy konkrétan tényleg emlékeztetnem kellett mindig magamat arra, hogy azért illene enni is valamit (akkor csak zöldségen-gyümölcsön és zabpelyhen éltem. Meg nagy néha csirke vagy marha is, átlag hetente. Ma már a zabpehely is kiesett a gluténmentesség miatt, ám bejött pár más új, mint rizs, tojás, halak). És a tudat, hogy pl. sokszor álmosságtól vagy folyadékhiánytól érezzük éhesnek magunkat, azokon pedig ingyen is lehet segíteni.
Köszönöm, nagyon jó meglátás!