Piros bogyós muffin szteviával, mindenmentesen

Ez a muffin nem egy akármilyen muffin! Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak neki: azt hangsúlyozzam, hogy mi van ebben a süteményben (piros bogyós gyümölcsök, cékla, sztevia édesítő), vagy azt, ami nincs (cukor, gluténtartalmú gabonák, tejtermékek, tojás)?

Örülök, hogy egyre többen válaszoltok az oldal jobb felső sarkában kiírt kérdésre a desszertekről (ugye, Te is kitöltöd a kérdőívecskét? – köszi), már kezd kirajzolódni, hogy mire vágytok. Eddig úgy látom, hogy a természetes édesítés az egyik szívügyetek, így aztán gondoltam, hogy megpróbálok összebarátkozni a sztevia sziruppal, ami már egy ideje a hűtőben lakik. Ahogy az édesítőszeres bejegyzésemben is írtam, az a gondom a szteviával, hogy a jelenleg forgalomban lévő formáit nem tudom megfelelő pontossággal adagolni, de ennek ellenére tettem vele még egy próbát, és ezúttal nem lett sem kevés (nem lenne édes a süti) sem túl sok (kesernyés mellékízű lenne). Persze nem garantált, hogy ez egy másik üveg sztevia sziruppal is ugyanígy működik. És, hogy mindenki édesítős elképzelése teljesüljön, ez lesz az első eset, hogy  nyírfacukorral, szteviával, és mesterséges édesítőszerrel is leírom a receptet. (Igen, megsütöttem már néhány alkalommal.)
Egy másik, számomra kedves hagyomány is folytatódik, a zöldséges süteményeké: a cukkínis brownie, a répás muffin és a répás kuglóf után itt a céklás muffin. Miért volt szükség a céklára? Tojásmentesen szerettem volna sütni, és akár az almában, bizony a céklában is sok a pektin, így jó, idény-jellegű alapanyagnak tűnt. Ráadásul szépen meg is színezi a süteményt.
Hát így lettek ezek a muffinok: lehet, hogy ránézésre nem a legmutatósabbak, de finomak és mindenmentesek.

Hozzávalók 6db-hoz:
40g köles
20g hajdina
40g barna rizsliszt
1/2 kk. szódabikarbóna
kb. 25 csepp sztevia szirup (sötétbarna) / 50g nyírfacukor / 50g cukornak megfelelő folyékony édesítőszer
csipet só
1/2 kk. fahéj
1 kk. vaníliakivonat
50g vaj/kókuszzsír
100g meggy/eper/erdei gyümölcs keverék (mirelit)
150g főtt cékla

Kísérleti jelleggel mindig csak hat muffint sütöttem, ha egy teljes tepsit szeretnétek, duplázzátok az adagot! Ha nyírfacukorral sütitek, lazíthatjátok a tésztát 2-3 ek. vízzel, hogy megfelelő állagú legyen, és szét lehessen osztani a muffinkapszlikba.
Sütöttem már meggyel és eperrel is (képen): a meggy felét beledaráltam, felét belenyomkodtam, az eperből az egészet beleturmixoltam a tésztába. Nekem meggyel jobban ízlett, de én általában szeretem a savanykás dolgokat.
Készült már vajjal és kókuszzsírral is, nem éreztem különbséget.

1. A kölest és a hajdinát kávédarálón vagy turmixgéppel daráljuk meg, vagy használható helyettük köles- és hajdinaliszt is.
2. A céklát, a vajat/kókuszzsírt, a gyümölcsöt és az édesítőszert jól turmixoljuk össze robotgéppel vagy kézimixerrel, én legutóbb aprítógépet használtam. A vajat/kókuszzsírt nem szükséges előre megolvasztani, de úgy könnyebb lesz összekeverni.
3. Mérjük egy tálba a szilárd hozzávalókat: darált köles és hajdina, barna rizsliszt, szódabikarbóna, fahéj, só.
4. A szilárd keveréket forgassuk bele a céklás-gyümölcsös masszába, osszuk szét a muffin kapszlikban, és süssük 160 fokos, légkeveréses sütőben 15-20 percig. Kész is!
A kóstolással inkább várjátok meg, hogy kihűljön: melegen kicsit „kölespudingos”, de amikor lehűl, muffinállaga lesz.

Most a minimál szénhidrát-tartalom nem annyira volt szempont, mivel ezt a sütit tízóraira szántam. Bármennyire is fura, munka közben néha nehezemre esik elszakadni a billentyűzettől annyi időre, hogy megegyek öt kekszet, ezért most praktikusabbnak tűnt lecserélni őket egy muffinra.
Szóval, ha nyírfacukorral készül, akkor 24g CH/db, szteviával vagy édesítőszerrel pedig 16g CH/db.