Hírek a táplálkozástudomány nemzetközi színteréről: a WHO felére csökkentette a korábbi napi cukorbevitel ajánlását

A napokban egy érdekes hírre lettem figyelmes a táplálkozástudomány nemzetközi színteréről: a WHO (World Health Organization – Egészségügyi Világszervezet) felére csökkentette a felnőtteknek ajánlott napi cukorbevitel mennyiségét. Itt olvashattok egy érdekes cikket a Nature oldalán ebben a témában. 

A cikkből többek között kiderül, hogy a napi ajánlott beviteli értékeket tudományos tanulmányok alapján határozzák meg, de az ajánlott napi mennyiség csökkentésével a szervezet nyilván komoly élelmiszeripari nyomásnak teszi ki magát.

Gondoltam, pár gondolatot összefoglalok itt is, röviden, magyarul. A következő néhány bejegyzés a linkelt cikk nyers fordítása.

A táplálkozástudomány tudósai a 2003-ban bekövetkezett konfliktushoz hasonlóra számítanak, ami a WHO jelenleg érvényes, cukorbeviteli irányelvének megjelenését követte: akkor a felnőttek napi kalóriaigényének nem több, mint 10%-át ajánlották „szabad” cukrok formájában elfogyasztani. Ebbe beleértendő az ételek cukortartalma, és a természetes forrásokból származó cukor is, mint a méz, különböző szirupok és gyümölcslevek. 2003-ban a US Sugar Association (az Egyesült Államok Cukor Szövetsége), egy erőteljes élelmiszeripari lobby csoport komoly nyomást gyakorolt az Egyesült Államok kormányára, hogy az vonja vissza a WHO finanszírozását, amennyiben az nem változtat a cukorbeviteli ajánlásain. A WHO akkor sem adta fel, most pedig a korábbi 10%-ról  a napi kalóriabevitel 5%-ra csökkenti a felnőtteknek ajánlott „szabad cukor” bevitelt.

„Ezek ésszerű korlátozások” – mondta Walter Willett, a Harvard School of Public Health (Boston, Massachusetts) táplálkozástudományi vezetője. „A bevitt kalória 5%-a éppen egy kicsit kevesebbnek felel meg, mint egy pohár üdítőital, és megfelelő bizonyítékaink vannak arra, hogy ekkora cukorfogyasztás már fokozza a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, ami természetesen nagyobb elfogyasztott mennyiséggel tovább nő.”

Az irányelveket több, mint 120 tudományos tanulmányra alapozzák, amit két összehasonlító elemzésben foglaltak össze a WHO megbízásából.

Marion Nestle, a New York University egy táplálkozástudományi kutatója szerint, ha a WHO újra elszánta magát, hogy a korábbihoz hasonló nyomással szembenézzen, akkor nemcsak a tudományos bizonyítékainak szilárdságában, hanem a politikai környezet megfelelőségében is bízik. „Annyi bizonyíték támasztja alá, hogy az emberek egészségesebbek lennének, ha visszafognák a cukorfogyasztást – lehet, hogy megváltoztak a dolgok.”