2018. március óta a családommal együtt a teljes értékű növényi étrendet (TÉNÉ) szem előtt tartva eszünk (ez helyre hozta az inzulinrezisztenciámat is) - ez a bejegyzés még a TÉNÉ előtt született. A változásról itt írtam egy négy részes sorozatot, és itt találod a TÉNÉ szerint készült receptjeimet.
Múlt héten volt szerencsén részt venni Maki fermentált ételek workshopján. A magyar és az európai ízek között kevesebb, a távol-keleti konyhából annál több fermentált alapanyaggal ismerkedtünk: szójaszósz, miso, mirin, stb. Sokféle ízletes fogás készült spontán módon a rendelkezésre álló friss alapanyagokból és a fermentált felhozatalból. Számomra az este fő tanulsága az volt, hogy az íz, ami mély nosztalgiát ébreszt bennem a japán ételek iránt és amit eddig fájdalmasan hiányoltam a konyhámból, az az umami, vagyis az ötödik alapíz.
Szerencsére itthon a konyhai alapfelszerelés része egy üveg jó minőségű tamari (gluténmentes) szójaszósz, így a hétvégén adódott is az alkalom, hogy rögtönözzek valami ázsiai ízvilágú, gyors ebédet.
Bár van jól bevált házi teljes kiőrlésű gluténmentes tészta receptem, mint látni fogjátok, ez a fogás most mégis készen vásárolt tésztából készült. Egyik új termékekkel ismerkedős bolti kirándulásom alkalmával találkoztam a Sam Mill’s Pasta D’Oro tésztákkal, amik bár kukoricalisztből készülnek, szép nagy betűkkel szerepelt a csomagoláson, hogy „Low GI”, vagyis a gyártó szerint alacsony glikémiás indexű termékről van szó. Egész pontosan 33-nak tüntették fel, és 55 alatt tekinthető alacsonynak. (A tészta márkajelzését a pontos információadás miatt tüntettem fel, egyébként az Internetpatikában jó áron kaphatóak ezek a termékek.)
Persze jó szokásomhoz híven én megint szkeptikus maradtam, és kipróbáltam más tésztákat is, de azt tapasztaltam, hogy más kukoricatésztákkal összehasonlíŧva tényleg kevésbé fő szét, könnyebb „al dente” állagúra készíteni. Mivel egy étel glikémiás indexe nemcsak a felhasznált alapanyagoktól (kukoricaliszt) függ, hanem az elkészítés módjától is (al dente vagy szétfőtt tészta), ezért szimpatikusabb lett nekem ez a típusú tészta. Sokféle ételt készítettem és ettünk már belőle, egyszer sem éreztem, hogy felszaladt volna az inzulinszintem. Én nem követem a vércukrom alakulását mérésekkel, így csak sejthetem az igazságot: méréses tapasztalatokat szívesen olvasnék ezzel a tésztával kapcsolatban!
Ahogy korábban is említettem már: ha bizonytalan vagyok, hogy egy étel elég lassan felszívódó szénhidrátnak minősül-e, a biztonság kedvéért mindig sok zöldséggel esszük, mert az élelmi rostok is csökkentik az ételek glikémiás indexét. Most is így történt.
Többek között azért szeretem az ázsiai ízvilágot, mert egy-két „varázshozzávaló” beszerzése után bármikor könnyen, gyorsan készíthetek ízletes tésztaételeket anélkül, hogy akár csak eszembe is jutna: „mivel helyettesítsem a tejszínt?”, „a paradicsomszószt már unom…”
Ehhez a finom tésztaételhez pl. csak szójaszószra volt szükség a nehezebben elérhető dolgok közül.
Hozzávalók 2 személyre:
125g spagetti tészta
1 fej vöröshagyma
kb. 300g vágott zöldbab
1 szelet sertés tarja
1-2 ek. szezámmag
1-2 ek. kókuszzsír
2-3 ek. szójaszósz
1 kk. méz
1 ek. balzsamecet
só ízlés szerint
Szójaszószok közül Clearspring Tamari szójaszószt használok – ez itt megint nem a reklám helye: általában lejárom a lábam érte, ha elfogy, de kiemelkedő minősége miatt nem kérdés, hogy legközelebb is elindulok-e majd.
Mielőtt megijednétek a méz és a balzsamecet magas cukortartalmától, ajánlom figyelmetekbe a felhasznált mennyiséget: itt csak fűszerként funkcionálnak, hiszen egy étel akkor lesz „kerek”, ha mind az öt alapíz megtalálható benne: édes (méz, balzsamecet), sós (só, szójaszósz), savanyú (balzsamecet), keserű (szójaszósz) és umami (szójaszósz).
- Forralj fel kb. 1,5 liter vizet 1 kk. sóval. 10 perc alatt főzd benne al dente állagúra a tésztát (átfőtt, de nem túl puha).
- Vágd pár milliméter vastag csíkokra a tarja szeletet, csíkozd fel a hagymát is, a zöldbabot vágd rövidebb darabokra, ha szükséges.
- Nagy serpenyőben vagy wokban forrósíts fel 1-2 ek. kókuszzsírt. Ha jó forró, dobd bele a tarja csíkokat és gyorsan kevergetve-rázogatva süsd őket, amíg elkezdenek barnulni. Ekkor mehet hozzá a szezámmag és a hagyma: amikor ezek is aranybarnák, dobd a serpenyőbe a zöldbabot, és kevergesd-rázogasd pár percig, amíg a bab is megpuhul.
- Közben a tészta biztosan megfőtt, szűrd le és öblítsd át hideg vízzel.
- Öntsd a serpenyő közepére a mézet és a balzsamecetet, kb. fél perc alatt a felesleges ecet elforr, és a méz is karamellizálódik a balzsamecettel.
- Keverd át az egészet és tedd a serpenyőbe a tésztát: óvatosan forgasd össze, hogy ne törjön, végül fűszerezd szójaszósszal és sóval ízlés szerint. Kész is, tálalhatod!
Ez egy 20 perc alatt is elkészíthető villámfogás, aminek a receptjét már több, mint egy órája gépelem. 🙂
Ilyen egyszerű tésztaételt egyébként szinte bármilyen zöldségből készíthettek, ha odafigyeltek a szénhidrát-tartalomra és az ízek összhatására. Többféle zöldséggel és magokkal, diófélékkel készítve vegán étel is lehet, a tarja csíkokat én is inkább Z kedvéért tettem bele: ilyen mennyiségben nem tolakodó, és nekem is jólesett.
Ez a finom ebéd (mézzel, balzsamecettel együtt) kb. 58g CH/adag szénhidrátot tartalmaz.
Nagyon jól néz ki 🙂
Viszont a Clearspringől ezt találtam:
http://trulyglutenfree.co.uk/2011/03/03/tamari-gluten-free-enough/
Én még keresem az igazi (tényleg gluténmentes) Tamarit. Amin rajta van, hogy GMO-mentes szójából készül, abban tartósítószer van, amiben nincs, annak a szójájáról nem tudni semmit…
Hm, érdekes! Köszi, hogy megosztottad.
Nekem az is rendben lehet, hogy ha tényleg kevés árpát használnak hozzá, akkor az a két éves érés alatt lebomlik. Pl. a bolti lencsétől voltak már tüneteim, ettől sosem. Persze azt is értem, hogy nem tudjuk pontosan, kinek mennyi glutén az, ami már árthat: attól, hogy nincsenek tüneteim, még nem biztos, hogy jót tesz a bélfalamnak.
Ez egyéni (tájékozott) döntés kérdése, én szerintem használom továbbra is.