Blogszülinapi visszatekintés – sütés nélküli citromtortával

Több történelmi fordulópont is utolért ezen a héten…

Először is, betelt a kis piros fedeles füzetem, amibe az új recepteket szoktam jegyzetelni főzés közben. Nem egy mai darab, a mindenmentes kenyér „fejlesztése” közben kezdtem el használni. Mondanom sem kell, mennyiféle folt borítja a gyors macskakaparásommal teleírt lapjait… 🙂 (Z szerint a kézírásom gyönyörű, csak olvashatatlan… 😀 )

Második fordulópont: újra gasztrofotóztunk! Bő két hónap kihagyás után… Nem gondoltuk volna, hogy ennyi idő alatt így kimegyünk a gyakorlatból… Nem viccelek, üresjárataimban egész nap azon gondolkodtam, hogy hogyan rendezzem el ezt a sütit ahhoz, hogy szépen fotózható legyen. Ezzel együtt borzasztóan merev lett az egész. A természetes fénynél fotózást első körben kisleánykám meghiúsította: sebaj, gondoltam, Z úgyis szeret fotózni, és várandósságom hónapjai alatt (méltatlanul) mellőztem. Majd este fotózunk vakuval. Ühüm, tudtátok, hogy a vaku fénye a két helyiséggel arrébb, térelválasztó polc mögött álló kiságyat is bevilágítja…? Hoppá. Z egyébként rengeteget javított kezdeti „food styling”-nak nem nevezhető rossz viccemen, és legalább leporolta ételfotós képességeit, de az eredmény így sem lett valami hűha… Szerencsémre másnap délben is gyönyörű idő volt, így egyszem szülöttem ebéd utáni sziesztája alatt sikerült elkattintanom néhány használható képet. Győzelem! 🙂 (Félreértések elkerülése véget: ez itt nem az „ó, be nehéz friss anyának lenni”, hanem a „hű, de mókás belehelyezkedni az új mindennapjaimba” című fejezet volt. :))

Na és mi a harmadik fordulópont? 3 éves lett a blogom! Tádám. Szemlesütve kell bevallanom, hogy a tavalyi ünneplés elmaradt, de idén nagyon szép volt visszatekinteni erre a 3 évre. Kezdtem névtelenül, „csak” az inzulin rezisztencia diétával, ami aztán glutén-, majd tejtermékmentes is lett, végül arcot is adtam az oldalhoz, meséltem magamról, és bizony, PCOS-sel diagnosztizált édesszájú lustaságból mintaevő örökmozgón át kisgyerekes anyuka lettem, aki még mindig szeret főzni és írni róla. Rengeteg új baráttal, ismerőssel gazdagodtam: a kedvesebbnél kedvesebb hozzászólásokból egy pici csokor itt olvasható. Köszönöm, hogy azóta és ennyien olvastok!

Sok dolog megváltozott ennyi idő alatt. Például, úgy tűnik, búcsút intettem az inzulinrezisztenciának: a terhességem alatti rutin vizsgálat nem mutatott ki eltérést, sőt, jobban sikerült, mint előtte bármelyik, pedig az a sok hormon nem szokott javítani ezen a problémán, sőt… Később, a szülés utáni hat hetes kontrollon azt is megtudtam, hogy egy darab cisztám sincs… Ráadás meglepetés. Mondhatnám, hogy meggyógyultam, de nem szeretem a nagy szavakat. 🙂

Már nem kell sokat olvasni és lesz torta is! 😉

Mi lesz ezek után a diétámmal? Nem gondolom, hogy amitől egyszer rosszul lettem, az ezentúl a jó barátom, úgyhogy maradok tej és glutén nélkül, ezentúl is kerülöm a cukrot és a gyorsan felszívódó szénhidrátokat. A számolást már nem veszem olyan szigorúan: még mindig úgy eszem napi ötször, ahogy azt a legelején írtam, de a pocakosságom utolsó hónapjaiban, és főleg mióta a kislányunk megérkezett, ez némi kiegészítésre szorul. 🙂 Az, hogy a szülés után egy héttel újra 46 kg voltam, jól mutatja, mennyi tartalékom volt a szoptatáshoz: semennyi. Kis leánykánk pedig az étvágyát biztos, hogy nem tőlem örökölte, így muszáj lépést tartanom… 🙂
A receptjeim ezentúl is mindenmentesek és 160g szénhidrátos diétába illeszthetőek lesznek. Korábban írtam, hogy a blogom B érkezésével sem alakul baba-bloggá, de azért majd olvashattok az életünkről itt-ott egy keveset, ugyanis felmerült bennem, hogy írhatnék többet a blog mögötti hétköznapokról. Pl. fotózáskor sokszor eszembe jut, hogy ha most látnátok, biztosan nagy lenne a vidámság… 😉

Na és igen, térjünk végre a lényegre! A torta.
Sütöttem már több tortát is, és hogy, hogy nem, be kell látnom, hogy többsége úszott a csokiban. 😀 Szeretem én a gyümölcsöket is, és most valami nem túl dekadens, inkább frissítő desszertre vágytam. Legyen citromtorta! Persze cukor, glutén, tejtermék-, és tojásmentes, vegán, stb. Az se baj, ha nem kell sütni. Ez most elsőre jól sikerült, nézzétek:

Hozzávalók egy 20 cm-es tortaformához:

1 kezeletlen héjú citrom reszelt héja és leve (az enyém kb. 200g-os volt)

az alaphoz:
150g kesudió
100g aszalt, magozott datolya
2 ek. xilit/nyírfacukor

a krémhez:
2 ek. kókuszzsír (30g)
300 ml növényi tej (rizstejet használtam)
1/4 kk. stevia por
20g tápióka keményítő
1/2 ek. limelé
1 kk. agar-agar por

1. Az alaphoz először száraz serpenyőben vagy minigrillen pirítsd meg egy kicsit a kesudiót.
2. Tedd aprítógépbe a datolyát és a kesudiót, majd aprítsd össze jó alaposan.
3. Forralj össze 2 ek. xilitet 4 ek. citromlével, öntsd ezt is az aprítógépbe: még egy gombnyomás, és egy jó ragacsos masszát kell kapnod. Ezt nedves kézzel nyomkodd a tortaformába úgy, hogy kb. 1 ujjnyi pereme is legyen.
4. Kb. 100 ml növényi tejben keverd csomómentesre a keményítőt és az agar agar port. Mérd össze a krém hozzávalóit: kókuszzsír, a maradék növényi tej, stevia por, a reszelt citromhéj és a maradék citromlé, limelé. Kevergetés közben forrald fel és add hozzá a hideg keményítős keveréket. Ahogy elkezd sűrűsödni, vedd le a tűzhelyről, és néhányszor még keverd át kihűlésig.
5. Ha a krém kihűlt, öntsd a torta alapba és legalább 4 órára kerüljön hűtőszekrénybe, hogy a krém megszilárduljon.