Tökmagos ropogós csíkok (gluténmentes, vegán recept)

Ez a recept több olvasói hozzászólás nyomán indult el. Először is valamelyikőtök írta, hogy a kenyér receptemet szokta tökmagliszttel variálni: így is nagyon finom, csak zöld színű lesz. Ezt roppant mókásnak találtam, ráadásul kedvenc színem a zöld, úgyhogy be is szereztem egy csomag tökmaglisztet, de valahogy megfeledkeztem a dologról, így békésen pihent a polcon azóta is.

Az első sós ropogós receptem nyomán merült fel a kérdés, hogy  vajon lehet-e ebből a tésztából „ropit” készíteni? Mivel az állaga eléggé gyurma-szerű lett, gondoltam, teszek egy próbát. És ekkor jutott eszembe a tökmagliszt… ha már nekilátok, és újra gluténmentes, vegán ropit sütök, akkor legyen zöld! 🙂

Már készen volt egy alap receptem, így gondoltam, hogy ez egy egyszerű menet lesz. Tévedni emberi dolog… 🙂 Nem véletlenül izgalmas, amikor megkérdezitek hogy egyik-másik lisztet mivel lehet helyettesíteni egy-egy receptben, mert vannak közös vonásaik ugyan, de a gluténmentes sütés már csak olyan, hogy ha egy lisztkeveréken változtatunk, akkor előfordulhat, hogy nem azt kapjuk, amire számítottunk. 🙂

Az első sütésnél a tészta állagát sikerült gyorsan korrigálnom: az olajtalanított tökmaglisztben azért még mindig akad zsiradék bőven, így kicsit túllágyította. A következő, még érdekesebb problémával a sütés után, kb. egy nappal később szembesültem: a ropink megkeseredett. Mitől lehet ez?

Csak a tökmagliszt volt új hozzávaló, biztosan a tökmagolajban lévő telítetlen zsírokkal történik valami. Újabb vicces gyógyszerészeti probléma a konyhámban: gondoltam, valamilyen antioxidáns hatású anyaggal megoldhatnánk a gondot. Körülnéztem a polcomon és éppen ideillő dolgot találtam: szezámmaglisztet. A szezámban nagyon hatékony antioxidáns vegyületek találhatóak, így reméltem, hogy ha szezámlisztet is használok a tökmag mellé, akkor másnap estére sem lesz keserű. Hogy én hogy örültem, mikor kiderült, hogy igazam van… 😀

A ropikészítésről. Az olvasói hozzászólásban az volt a kérdés, hogy zacskóból kinyomva lehet-e ebből a tésztából ropit készíteni. Nos, a válaszom egyértelmű nem. Mert ez egy nagyon képlékeny, puha, gyurmaszerű tészta ugyan, de egy zacskó ehhez kevés, szétszakad, mindenképp szükség lesz egy profibb habnyomó zsákra. Az enyémet Svédországban tervezték és Kínában gyártották, ez állta a sarat:

Igen, a ropi csíkjaim itt-ott megszakadtak, de kézzel könnyen vissza tudtam ragasztani őket. Többféle feltétet is kipróbáltam a habzsákkal: nem meglepő módon minél vékonyabb ropit szeretnénk, annál nehezebb dolgunk lesz. Ez az oka, hogy a képek is különböző ropikkal készültek. Ez a folyamat egyébként mellizomgyakorlatnak sem utolsó, és eddig a legtrükkösebb feladatnak bizonyult, amit elöl hordozott babával megkíséreltem. A végére egészen belejöttem:

Azért nem lesz nálunk ilyen minden nap… 😉

Hozzávalók 2 szellős tepsire való ropihoz:

60g tökmagliszt

60g szezámmagliszt

90g barna rizsliszt

50g tápiókakeményítő

1/2 kk. só

80g olívaolaj

150g víz

A recepthez NatureCookta alapanyagokat használtam.

Korábban már írtam, hogy a NatureCookta termékekkel jó tapasztalataim vannak, most szembesültem egy aprócska szépséghibával: a csomagoláson nem szerepel a szénhidrát-tartalom. Az olajtalanított maglisztek nem éppen általánosan elérhető alapanyagok, így még jó öreg barátom, Google segítségével sem tudtam kinyomozni, hogy mennyi is lehet vajon. A rizslisztben és a tápiókakeményítőben összesen kb. 110g CH van.

A tökmagos ropi eltarthatóságát bő két napig teszteltük: este sütöttem, két napig kóstolgattuk, és még a következő reggelre is maradt egy falat – az íze közben nem változott, működött a szezámos trükk. 🙂

Mi már megettünk néhány tepsivel, én időhatékonyan, vékonyra nyújtva és utólag tördelve készítem a legtöbbször.

Késő esti blogbejegyzés íráshoz remek kísérő. Elkészítitek?