Most egy kis szünetet tartok az új receptek megjelentetésében, és egy kicsit írok magunkról is. Több, mint 2,5 év blogolás után, tavaly osztottam meg Veletek az én történetemet, amiből megtudhattátok, mi indított el az életmódváltás útján és hogyan lettem Mindenmentes Nóri. Akkor megígértem, hogy a blogom nem alakul majd baba-bloggá, mert szeretnék tekintettel lenni a (még) babára váró olvasóimra.
Mi sem mutatja jobban, hogy az életmódváltás és a diéta működik, mint hogy egyre több kismama keres meg azzal a kérdéssel, hogy hogyan táplálkoztam a várandósságom alatt és a kislányom születése óta, és hogy hogyan tudok a baba érkezése óta főzni? Nem szeretem ismételni magam, és mindenkinek megírni ugyanazt, ezért arra gondoltam, ezeknek a kérdéseknek is szentelek egy-egy bejegyzést: remélem, ennyi szerintetek is belefér. 🙂
Ez az írás semmiképpen nem minősül diétás ajánlásnak, csupán a saját tapasztalataimat osztom meg: minden eset más és más. Különösen, ha nem csak a saját egészségünkért tartozunk felelősséggel, érdemes szakember tanácsát kérni.
Mint tudjátok, glutén-, tejtermék- és cukormentes, napi 160g szénhidrátos inzulin-rezisztencia (IR) diétán éltem évek óta, mikor megtudtam, hogy több, mint 10 hetes terhes vagyok.
A minőségről.
A glutén- és cukormentességet pocakosan is végig tartottam.
A tejtermékekkel kapcsolatban volt egy érdekes tapasztalatom. Kb. a 4. hónap végén egyik reggel döbbentem vettem tudomásul, hogy aznapi első gondolatom egy nagy kocka edami sajt és kb. 1L natúr joghurt körül forogtak. Évek óta nem ettem semmiféle tejterméket és eddig nem is hiányoztak. Napokig remegtem az izgalomtól, ha csak eszembe jutott valami sajtféle, mire úgy döntöttem, bízok a testemben: az utóbbi években nagyon összecsiszolódtunk, bizonyára céloz valamire.
Egyik este megettem egy túró rudit. Máskor ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy tüneteket okozzon, de semmi. Másnap, harmadnap sem. Szépen növeltem a napi tejtermék adagomat, ami sok sajtnál és napi 0,5 L kaukázusi kefirnél tetőzött. Aztán szép lassan lecsengett az étvágyam a tej iránt és párhuzamosan újra kezdtem érezni, hogy nem lesz jó nekem, így elhagytam. Az egész tartott kb. 6-8 hétig, és a terhességi hormonok immunszupresszív hatásával tudom magyarázni. Akkor újra elengedtem a tejtermékeket és azóta sem hiányoznak.
A tejjel azért voltam ilyen bátor, mert „csak” légúti tüneteket okoz nekem, egy glutén szennyezés miatti erős hasi görcsöt nyilván nem kockáztattam volna meg, akkor sem, ha egész éjjel péksüteményekről álmodom.
A mennyiségről.
A napi 160g szénhidrátbevitelt megengedő diétát kb. a 16-18. hétig pontosan tartottam. Az én előéletemmel nagyon tartottam a terhességi cukorbetegségtől, ami mindkettőnknek kellemetlenségek és szövődmények sorozatát jelenthette volna, így nagyon óvatos voltam. Olyan nőgyógyászhoz jártam, aki diabetológus is, így rápillantott a reggeli utáni vércukorszintemre a kötelező vizsgálat előtt is. Mivel ez az eredmény nagyon szép volt, és a súlyom is alig nőtt, abban maradtunk, hogy a gyümölcsökkel lehetek egy kicsit megengedőbb: éppen érett a kertben kedvenc gyümölcsöm, a meggy, így délutánonként beiktattam még egy adagot.
A 24. heti terheléses eredményemen nagyon meglepődtem: jobb lett, mint korábban bármelyik! Pedig a terhességi hormonok nem használnak az IR-nek… Ebből sejtem, hogy nagyon jól lehettem, amikor teherbe estem.
Ilyen eredményekkel nem is kellett volna diétáznom. Biztos, ami biztos alapon ezentúl is tartottam a napi 5x étkezést, aztán ahogy teltek a hónapok, egyre több plusz étkezéssel toldottam meg a napomat. A súlygyarapodásomon nagyon rajta tartottam a szemem, mert tudtam, hogy ha ezek után mégis visszatér az IR, akkor hirtelen többet szedhetek fel, mint indokolt lenne. Mindig mondogattam, hogy a babám olvasta a „nagykönyvet”, mert többek között a kilóink száma is aszerint alakult: az 5. hónap végéig +2kg-nál tartottunk, és a hátralévő 4 hónap alatt kaptam magamra még 10kg-t.
Őszinte leszek: a kismamák bizony éhesek. Én úgy éreztem, hogy minél nagyobb a pocak, annál inkább. 🙂 Lestem is, hogy vajon azok a mennyiségek, amiket elpusztítok, valóban indokoltak-e, de utólag kiderült, hogy igen: a kislányom egy hetes volt, mire visszatértem a szokásos verseny súlyomra. Ennek akkor örültem is, meg nem is: jólesett volna egy kis tartalék legalább az első hetekre, mert a babámnak brutál étvágya volt.
A kávéról.
Sok kismamában felmerül, hogy fogyaszthat-e kávét a terhessége alatt. Mivel nagy kávé-rajongó vagyok, már akkor körüljártam a kérdést, amikor csak terveztük.
Kifejezetten arról kerestem tanulmányokat, hogy inzulinrezisztencia mellett mi a helyzet a terhesség alatti koffein-fogyasztással, és azt találtam, hogy nem igazoltak semmilyen káros hatást. A korábban már vetélésen átesett kismamáknak nem ajánlották, óvatosságból.
Ennek nagyon örültem, mert a szokásos 90/60-as vérnyomásom még alacsonyabbnak tűnt, és sokáig élveztem a reggeli kávém áldásos hatásait. Itt is azt tudom csak ismételni, hogy figyelni kell magunkra: nekem az utolsó két hónapban már nem esett jól. A szívet terheli a hirtelen plusz súly, az enyém elkezdett zakatolni a reggeli kávémtól, hát nem ittam többet.
Vitaminokról.
Nem szedtem kismama vitaminokat, mert úgy gondoltam, hogy a táplálkozásom elég teljes értékű ahhoz, hogy minden meglegyen. (És nagyon nem szeretek hatalmas bogyókat lenyelni.) A szervezet okos, előbb ad oda mindent a babának, amire szüksége van. Az első trimeszterben szedtem volna folsavat, de mire megtudtam, már szinte túl is voltunk rajta… A folsav ezekben a hetekben nagyon fontos: mikor eldöntöttük, hogy nyitunk a babavárás felé, megnézettem a folsav szintemet, mert ez ételallergiával/intoleranciával élőknél alacsonyabb lehet, de nagyon rendben volt, így nem izgultam miatta.
A babák idegrendszeri fejlődéséhez nagyon fontosak a telítetlen zsírsavak, úgyhogy minden héten megettem egy tengeri halkonzervet (olajos makrélát). Ha jól emlékszem, utánaolvastam, hogy a kismama vitaminokban mennyi DHA van és hogy ennek megfelelően mennyi halat kell megegyek. 🙂
A terhességem második felében szedtem volna vasat, de nem nagyon tudtam, pedig arra tényleg nagy szükség van: így a szülés után szedtem sokat, hogy gyorsabban felépüljek.
Sokan kérdezték tőlem, hogy tuti minden benne van-e abban a mindenmentes étrendemben? Mivel teljes értékű dolgokat eszem, pl. kölest és hajdinát búzafinomliszt helyett, szerintem az én étrendem simán lehet táplálóbb egy kevésbé tudatos, „mindenevő” menünél.
Érdekes tapasztalat volt, hogy a pocakosságom alatt úgy éreztem, kb. 1,5x annyi hajam lett, és szülés után vártam, hogy majd biztosan nagyon fog hullani. Semmi. Később véletlenül botlottam bele egy babás-mamás fórumba, ahol éppen a kölest ajánlották hajhullásra, mert hogy mennyi értékes nyomelem van benne… Az én mindennapi kenyeremnek pedig több, mint fele köles, ugye. 🙂 Persze lehet, hogy nem ezen múlt, de mókás volt ezt olvasni.
Fantasztikus utazás volt ez a pár hónap, nagyon remélem, hogy lesz még benne részem. 😉
Tanácsaim kismama olvasóimnak
Ha inzulinrezisztencia mellett fogant a babád, akkor szerintem jó, ha olyasvalaki kíséri a terhességed, akinek ismerős a történet és rajta tartja a szemét a vércukor szinteden.
Ha sok dolgot nem ehetsz, akkor érdemes átgondolni (akár szakember segítségével), hogy az étrended elég teljesértékű-e, szükség van-e esetleg kiegészítésre.
Mindenekelőtt pedig figyelj a saját tested jelzéseire: a várandós kismamák nem véletlenül kívánósak… Ha valami nagyon kell, akkor az okkal kell. 🙂
Boldog babavárást!
Ha Te is az életmódváltásnak köszönheted, hogy babát vársz, vagy már meg is született, örülnék, ha megírnád egy kommentben! 🙂
Kedves Nóri!
A terhességi hormonoknak tényleg immunszupresszív hatásuk van?
Ennek fényében azért néhány dolog érthetőbbé válik. Sok – sok évig voltam gyomorfájós, elég vékony nő. Egyszerűen nem híztam. Nyilván a munkahelyi stressz és a dohányzás sem tett jót, de ezzel együtt is, még a hízókúra és a gyógytápszer sem használt. Mindenesetre szép lassan leszoktam a reggeliről, mert nem bírtam kenyeret enni, egyszerűen nem ízlett. Aztán egyszer arra ébredtem, hogy hajnali négykor már éhes vagyok, és muszáj ennem, mert különben rosszul leszek. Életemben annyi műzliszeletet nem ettem mint akkor. Nem ragozom sokáig, az első várandósság alatt 23 kilót híztam, és normális volt a súlyom. A második várandósság végén pontosan ugyanannyit nyomtam mint az elsőnél, de nem sikerült megőrizni a tartalékot megint lefogytam.
Aztán kiderült, hogy coeliakias vagyok, összehasonlíthatatlanul jobb a közérzetem (meg minden), amióta gluténmentesen táplálkozom. Így, utólag, valószínű, hogy évek óta fennált a probléma, csak megtanultam együttélni vele. Mindenesetre a súlyom normalizálódott (pont annyi mint szülés után).
Sokszor eszembe jutott már, hogy vajon hogyan írhatta felül egy egy-két hetes várandósság az egész korábbi rendszert. Hát így.
Szép napot Neked!
Anna
Szia Anna,
Gondolj csak bele: egy nem is aprócska "testidegen" lényt kell nem csak megtűrnie a szervezetnek, de egyenesen táplálnia is! 🙂 Az immunrendszerünk meg az a dolga, hogy még a kicsit furcsán viselkedő saját sejtjeinket is kiválogassa… Hát kicsit szabadságolni kell.
Érdekes, hogy nem ízlett a kenyér: nekem volt, hogy a szaga is fura volt. (Nem terhesen.)
Örülök, hogy írtál.
Kedves Nóri!
Nekem is kalandos volt a terhesség, és hasonló diétának köszönhetem a kisfiam. Nálam rejtett cukorbetegség okozott gondot, a szénhidrát diéta nem volt elég, inzulin kellett végig a terhesség alatt. A vérzsírjaim sehogy se akartak visszatérni a normál tartományba (kórosan alacsony), csak miután áttértem a gluténmentes étrendre. Teljesen hasonló mértékben híztam én is 😉
Szia Nóri!
Nagyon csinos kismama voltál 🙂
Én nem vagyok egészségileg érintett (úgy tudom) a diétában, de nagyon szimpatikus a CH számolós étrend.
Azt szeretném kérdezni, hoyg van írásod arról, hogy miért pont 160 g CH?
Mindenkinek ennyi? Nem tudom belőni, hogy nekem is ennyi-e az ideális úgy, hogy nincs problémám, bár fogyni szeretnék 4-5 kilót és tényleg megtalálni a saját ideális testsúlyomat.
Köszi!!
Szia,
Úgy tudom, hogy Magyarországon inzulinrezisztencia és cukorbetegség esetén egységesen 160g (vagy pl. kismamáknak 180g) napi szénhidrátbevitelt javasolnak. Ezzel szemben az USA-ban mindenkinek egyénileg számítják pl. a jelenlegi és az ideális testsúlyától, egészségi állapotától függően. Nem tudom, hogy miért pont ennyi, nem vagyok dietetikus, de sokszor olvasom (külföldi oldalakon is), hogy a napi minimum, amit egy felnőttnek meg kellene enni 100g, egy nőnek 150g.
Mikor anno belevágtunk, nekem is furcsa volt, hogy mindenkinek ennyi, kíváncsi is voltam, hogy mi lesz a férjemmel, aki 2x annyi kg volt akkor, mint én. Figyeltük, hogy éhezik-e, de nem, jó volt így neki is, szép egészséges tempóban fogyott, úgyhogy nem maradtunk neki is a 160g-nál hosszú-hosszú hónapokig. (Most már megenged magának kisebb kilengéseket, főleg a gyümölcsök terén.)
Sok sikert a fogyáshoz!
Köszönöm!
(Most látom, hogy rosszul írtam: maradtunk a férjemnek is 160g-nál. Szerintem így is értetted azért. 🙂 )
Szia Nóri,
Érdekelne, hogy a terhesség alatti halfogyasztásról mit tudsz/gondolsz, leginkább a tonhalra gondolok, sok helyen azt írják nem javasolják a higany tartalma miatt. Vajon van nég más hal is amivel vigyázni kell?
Köszi, Timi
Szia,
A tonhalat azért kerülném, mert szegény már vörös listás (mindjárt kihal). A többi tengeri halban is lehet higany, mert a tengerekben van, de a telítetlen zsírsavak meg kellenek… Szoktam mondani, hogy veszélyesen élek. Sajnos a mai világunkban nem lehet mindent veszélyforrást kikerülni. Mivel a zsírsavakra szükség van, én megettem a heti egy konzervemet és nem izgultam miatta.
IR miatt életmódváltás, a harmadik hónapban jött a 13 éve várt második baba.A várandóság alatt rosszabbak lettek az eredményeim, szóval ott sokkal durvábban kellett diétázni, de az inzulinozást elkerültem. Az én Nórim decemberben lesz 1 éves 🙂
Szia!
Ami a tonhalas dolgot illeti: nem mindegyik fajta tonhal vörös listás. Pl a csíkoshasú és a sárgauszojú nem veszélyeztetett, úgy tudom. És az a tonhalkonzerv, amit mi szoktunk venni, abból van, állítólag. Nem eszem valami sok húst, olykor belefér ha unom a csirke-sertés-marha triumvirátust. (kacsa meg liba meg a lazac az ünnepnapokkor szokott lenni)
Szia,
Köszi az infót tonhal-ügyben, én nem voltam ilyen naprakész. Vakartam is a fejem az MSC minősítésű konzervek felett.
Én nem tudom „igazolni”, hogy a diétám segített teherbe esni, mégis meggyőződésem, hogy hozzátett. 3 hónapja ettem tejtermék-, tojás- és szójamentesen, illetve a gluténbevitelt is csökkentettem egy ételintolerancia-teszt eredményei miatt. Ekkor kezdtünk el próbálkozni, s elsőre megfogant a most már 6 hónapos kislányunk. Persze a terhesség és a szoptatás alatt borult a diéta, mert annyira kívántam a túrót meg a tejszínt, de nem volt belőle probléma. 🙂
Kedves Nóri! Érdeklődni szeretnék, hogy a várandósságod során a kálcium szükségletedet mivel pótoltad? Az orvosom a kalcium tabletta helyett a tejtermék fogyasztását próbálja erőltetni, azonban én is hónapok óta mindenmentes diétát folytatok. Olajos magvakkal már próbálkoztam, de nem sajnos nem bírja az őket az epém. Válaszodat előre is köszönöm!
Kedves Lili,
volt pár hét, amikor nagyon foglalkoztatott ez a kérdés, akkor kicsit ráfeküdtem a mákfogyasztásra. Ittam én is pár kalcium pezsgőtablettát. 🙂 Aztán több helyről azt az infot kaptam, hogy kalcium egy csomó dologban van (pl. köles, zöld leveles zöldségek), és sok kicsi sokra megy alapon megesszük, amit kell. Most már lassan 3 éve szoptatom a kislányomat, közben 6. pocakos hónapba léptünk a kistestvérével, nem számolom milligrammra a kalciumot, és úgy tűnik, mindenki jól van… 🙂 Szerintem egyél a lehetőségedhez képest változatosan, ha pedig pótolni is szeretnéd, válassz kalcium-citrát tartalmú készítményt, az megbízhatóbban felszívódik.