Gondolatok étrendről, életmódról, anyaságról 3. – Így főzünk mi

Sokan kérdezik tőlem emailben és élő szóban is, hogy hogyan tudom megoldani a főzést baba mellett. A válasz rövid és egyszerű, bár talán némi magyarázatra szorul: nem mellette, hanem vele főzök – igyekszem korának megfelelően bevonni a főzőcskébe. Kicsit extrémnek hangzik ez annak tekintetében, hogy B mostanában múlt 10 hónapos? Nem az. 🙂

Hogyan lehet bevonni egy babát a főzésbe? Hordozással, kb. újszülött kortól.

A szülés utáni hetekben a konyhai tevékenységem a heti egy alkalommal történő kenyérsütésre korlátozódott. Igazából még ennyire sem: én csak elkezdtem, Z sütötte meg. Gyermekágy alatt ne főzzünk, és hordozni se nagyon hordozzunk, csak ha muszáj.

Nekem a kéthetes újszülöttemet a mellkasomra csomagolva volt muszáj sütnöm egy rántottát, mert úgy hiányzott már a tűzhelyem… A pihenés ilyenkor nem vicc tárgya, hanem komoly dolog, így újabb két hét szünet. Kb. B 8 hetes korában tértem vissza a „teljes üzemhez”, és 3 hónapos volt, amikor újra elkezdtem a blogomra is gondolni a főzéssel.

Eleinte sokat főztem elöl hordozott babával. Több szövött kendőnk is van már, mert elsőre szerelem lett nálunk a hordozás: az egyik elsőt ráadásul az egyik kedves olvasóm küldte ajándékba! Később, ahogy a kisasszony egyre nagyobb lett, hátra kötöttem, mert úgy sokkal könnyebb. Kellett hozzá egy kis bátorság, és nem kevés gyakorlás, de nagyon megérte! Ha tájékozódni szeretnél a helyes hordozásról, ezt a Facebook-csoportot ajánlom, nekünk nagyon sokat segített.

Szerintem az alvásidő kissé túlértékelt dolog, én nem szerettem akkor kapkodni. Ha mégis ilyenkor főztem, inkább hordoztam addig is. Miért? Nem tudhatom pontosan, hogy mikor ébred fel, és kell majd hirtelen egy mozdulattal mindent félbehagynom. Ha hordozom őt, akkor már percekkel előre sejtem, hogy ébredni fog, vagy tudom, hogy újabb alvási ciklust kezdett és még ennyi meg ennyi időm van. Régen az ágyúdörgésre sem ébredt volna fel, de fokozatosan ez elmúlt, és nem szeretek lábujjhegyen főzni, így ilyenkor legfeljebb egy kis zöldségpucolás vagy más előkészítő művelet fér bele.

Eleinte persze csak aludt rajtam. Ahogy egyre jobban megnyílt a világ felé, elkezdett nézelődni pár perceket, aztán aludt megint. Most már kiteszi mindkét kezét a batyumból, rátámaszkodik a vállamra, és sasol hol az egyik, hol a másik vállam felett: úgy nézi, hogy mit csinálok.

Persze ha épp engedi az agykapacitásom, magyarázatot is szoktam fűzni ahhoz, hogy mit is csinálok. Eleinte volt, hogy ebbe is belealudt… 😀

Úgy gondoltam, újszülöttnek minden vicc új, így érdekesnek találja majd a főzést: sok érdekes színű/formájú/illatú dologgal találkozhat. Persze néha elgondolkodtam, hogy vajon mi van, ha ő jobban értékelné, ha mondjuk ebben az időben is játszanánk/sétálnánk vagy valami mást csinálnánk? Viccesnek találom, hogy több fórumon is futottam már bele olyan beszélgetésbe, ahol egyik-másik anyuka lelkiismeret-furdalással küzd, mert nem tud vagy nem akar rendszeresen főzni a családjára a babája mellett és inkább rendeli az ebédet. Jelentem, ennek az éremnek is két oldala van: én néha azért éreztem hasonlóképpen, mert folyton főzni akarok, most, hogy itthon vagyok, minden nap. Ráadásul folyton éhes is vagyok, ugye.

Gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor B először mutatta, hogy szeret velem főzni! Többször előfordult már, hogy éppen Apa/Nagyi játszott vele, hogy én tudjak „nyugodtan főzni”, majd egy idő után odakúszott hozzám és megrángatta a nadrágszáramat, ezzel jelezve, hogy „vegyél fel”, mert látni akarta, hogy mit csinálok… Boldogság.
Egyébként B ugyanilyen lelkes a többi háztartási munkával, pl. a teregetéssel és a porszívózással kapcsolatban is. Egyedül felmosni vagyok kénytelen alvásidőben, nyilvánvaló okokból…

Azt is megtudtam, hogy B remek érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, így ha nem akar velem főzni, mert elfáradt/megunta/éhes/álmos, akkor annak egyértelműen hangot tud adni. Ilyenkor vagy elvan még egy kicsit egyedül, vagy szünetet kell tartanunk: természetesen, előfordul, hogy félbe kell hagynom a dolgokat. 🙂

Már nem tudom órákig hordozni, mint pár hós korában, mert egyrészt nem alszik annyit, másrészt dübörög mifelénk a mozgásfejlődés, így 30-40, max. 60 percnél tovább nem szeret egy helyben lenni.

Mostanában állandóan úgy fészkelődik, hogy minél többet lásson, én pedig megmutatom neki a zöldségeket és a többi hozzávalót. Ha friss fűszert aprítok, akkor hátranyújtom a kezem, hogy meg tudja szagolni, stb., ő pedig tapogat, szagolgat és kommentál. Ha kezdi unni, énekelek neki, táncolunk egy kicsit, ha semmi nem jó, szünetet tartunk.

Persze a konyha veszélyes üzem, és gyerekkel még veszélyesebb. Nagyon észnél kell lennem, hogy mit és hogyan, hova teszek, hol van az én kezem/lábam és hol van B keze/lába, pláne most, hogy már mindkét kezét kidugja a kötésből.

És nem, nem hordozom mindig, amikor főzök, csak ha szeretné. Egyre többet eljátszik körülöttem egyedül is, de ha megunta, vagy látni akarja, hogy mi folyik a munkalapon, akkor jön és kéri, hogy vegyem fel. 

Hogy mennyire vagyunk így hatékonyak? Még én is meglepődtem, amikor egy nap alatt megsütöttünk 150 (!) adag süteményt a Nemzetközi Babahordozó Hét székesfehérvári rendezvényére. Ilyet azért nem csinálunk minden nap.

A hordozással kapcsolatban sokan kérdezik, hogy nem nehéz-e, hogy bírom? „A baba nagyobb, mint az anyuka!” „Na most akkor ki visz kit?” Erre mindig azt mondom, hogy könnyebben cipelek most 9 kg-t a hátamon napi 1-2 óráig, mint tavaly ilyenkor 12 kg-t a medencémben heti 7/24. 🙂

Egyébként külön mókás, hogy most könnyebben hordozom a 9 kg-s kislányomat, mint pár hónapja a 6 kg-s batyumat vagy szülés után a 4-5 kg-s elöl babát. Ennek egyszerű oka, hogy a törzsizmokat helyreállító tornával most „értem utol” a leányzót.

Nem tudom, melyikünk lesz boldogabb, ha egyszer végre megvehetem neki azt a cuki játékkonyhát a mini gyúródeszkával… 😉

Ezzel végére értünk a babás témájú bejegyzéseimnek, hamarosan újabb mindenmentes recepttel jelentkezem!