Mindenmentes konyha: vegyszer- és hulladékmentes

Én úgy tapasztalom, hogy a konyha az a helyiség, ahol a legnagyobbat lehet „hasítani” a háztartásból kimenő szemétkupacon. Fontos, hogy azoktól a változtatásoktól, amik a kevesebb szeméhez vezetnek, jó eséllyel az étkezésünk minősége is javul és az életünk is egy fokkal egyszerűbb lesz. A mindenmentes háztartás sorozatban a babaápolás és a fürdőszoba után most a hulladékmentes konyháról lesz szó: megmutatom, nálunk mi, hogyan, mennyire működik.

A bevásárlással kezdődik

Azzal tudsz a legtöbbet spórolni a kukában landoló szemétkupacon, ha eleve nem veszel szemetet. Amit csak lehet, vásárolj csomagolásmentesen: saját zsákba, dobozba, a piacon, vagy a sarki zöldségesnél. Ha ezt teszed, egyre ritkábban (vagy egyáltalán) nem jársz majd hiperszuper marketbe… Ha mégis, akkor ott is vásárolj nyugodtan saját zsákba, dobozba pl. pékárut vagy zöldségeket, kimérős magokat. Ehhez az egyetlen kritikus lépés, amit meg kell lépned, az előkészület: vigyél magaddal zsákot, dobozt – ha impulzusvásárló vagy, akkor mindig legyen vászonszatyor és más csomagolóanyag (amire a leggyakrabban szükséged van) a táskádban.

A csomagoláshoz való dolgokat nem kell túlbonyolítani: mindenkinél van otthon műanyag doboz, befőttes üveg, régi függöny vagy más textil, amiből kis zsákokat lehet varrni. Ha nem tudsz vagy nem akarsz varrni, kis szütyőket vásárolhatsz magyar készítőktől is: Shamobags, The Sorting Bags, Lemmashop is készít ilyet, és sima vászon zsákot a Zöldboltban is rendelhetsz.

Ha úgy érzed, erre nehezen szánod el magad, gondolj bele, hogy a csomagolóanyagok árát beépítik a termékekbe, tehát amikor műanyagba csomagolt valamit veszel,  ami aztán a szemétbe kerül, majd később egy szarvas gyomrában vagy a tengerben köt ki, netán beoldódik az ivóvizünkbe, na azért még fizettél is… a munkáddal, az időddel.

A legeslegegyszerűbb lépés, amivel „felpróbálhatod” a hulladékmentes vásárlást, ha egyszerűen újra használod azokat a csomagolóanyagokat, amik már otthon vannak. Én tavaly, amikor komolyan kezdett foglalkozni ez a dolog, „az utolsó” műanyagos vásárlásból hazahozott zacsikat használtam újra és újra, amíg szanaszéjjel nem szakadtak (több hétig!). Ez a belépő szint. A haladó az, amikor zsákokkal, dobozokkal, előre átgondolt bevásárlási listával indulunk (a piacra…), és a (szerencsés) profi, aki csomagolásmentes boltba jár (mert van a közelben). 🙂

A fenti fotóra is teljesen előre megfontolt szándékkal került az a műanyag doboz, ami legalább egy éve megvan már, és ebben hozzuk haza a paradicsomot, barackot, sérülékenyebb dolgokat. Ha úgyis az a baj a műanyaggal, hogy sosem bomlik le, akár használhatjuk is azt, ami már megvan… A tüll krumplis zsákot Eszter varrta a Lemmashopból.

A csomagolásmentes bevásárlásról itt írtam egy külön bejegyzést, amiben kitértem a gluténmentes vonatkozásokra is!

Nem mindegy, mit eszünk

Nagyon nem mindegy, mit eszünk. (Ebben a bejegyzésben most a környezeti terhelés szempontjából vizsgálom csak ezt a kérdést.) Tavaly tavasszal, amikor nagyjából kihevertük kisebbik gyermekünk érkezését és elkezdtünk komolyabb lépéseket tenni egy fenntarthatóbb életvitelért, az első lépésünk az volt, hogy elhagytuk az eldobós pelenkákat (erről itt írtam), ezzel kb. megfeleztük a kommunális szemetünket. A következő nagy lépés az volt, amikor teljes értékű növényi étrendre tértünk. Ez azért is érdekes, mert ekkor a főétkezéseink már évek óta növényi alapúak voltak, csak a férjem és a lányom fogyasztott még sajtokat, felvágottakat, amiket hiperszuperben, előre csomagolva vettünk. Szóval ez a változás (sajtok, felvágottak elhagyása a család felénél) nem is tűnt olyan drasztikusnak, mégis jelentősen csökkentette az általunk termelt hulladék mennyiségét. Az ok egyszerű: zöldségeket sokkal egyszerűbb csomagolásmentesen venni, mint állati eredetű élelmiszereket. Sokszor látom, hogy a répát, hagymát, káposztát (görögdinnyét…) is egyszer használatos műanyag zacsiba csomagolják, de minek is?! A keményebb zöldségek nem sérülnek szállítás közben, és lemérni sem tart tovább akkor sem, ha nincs zacskó.

Ha most nem is érzed úgy, hogy a teljes értékű növényi táplálkozás lenne a Te utad, akkor is rengeteg tered van még a fejlődésre: húst, tojást, tejtermékeket is lehet piacon, termelőktől, saját dobozba/üvegbe/tojás tartóba venni.

Főzz!

A másik fontos lépés, amit evés terén a saját egészségünkért és a fenntarthatóság miatt IS megtehetünk, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszert veszünk, és amit csak lehet, magunk készítünk. Igen, tudom, ez nehéz téma. Kérlek, még egy kicsit maradj velem! Nálunk itthon készül a reggeli (kása, palacsinta), az ebéd és a vacsora is, kenyeret, lepényt is én sütök, házi joghurt, granola, stb. Ez naponta kb. 2 órámba kerül.

Ez elsőre valószínűleg soknak tűnik, de többféleképpen is tudsz rövidíteni: főzhetsz több napra  – én szeretek minden délben frisset tenni az asztalra, de előtte évekig 2-3 napra főztem. Ha nem kell gluténmentesen enned, vehetsz pékárut reggelire és vacsorára egy jó pékségben is, ha pedig sütsz, hétvégén süthetsz egy nagyobb adagot. Gabonákat, hüvelyeseket is elő lehet készíteni több napra, vagy főzhetsz olyan ragukat, amiket aztán többféle körettel is fogyaszthatsz, stb. Sokan főznek 8+ óra munka és gyerekek mellett is, szóval megoldható. Ha nem is tudsz minden napra főzni, de a hétvégén főzöl egy nagyobb adag valamit, az kitarthat hét közepéig és így a hétköznapi főételeid felét már Te készíted!

Ha sehogy nem megy, és inkább veszed az ebédet, akkor is megteheted, hogy műanyag dobozban kiszállított ebéd helyett elsétálsz egy kifőzdébe/étterembe, és saját dobozba/ételhordóba kéred az ebéded.

Így eszünk

Régen én sem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy mit eszünk, inkább spórolni akartam az itthon főzéssel. Felkészültem rá, hogy most kapok majd néhány hozzászólást „könnyű neked, egész nap otthon vagy” vonalon, ezért elmesélem, mire jutottam egyik nap főzés közben. Faék összetettségű ételeket főzök minden nap, épp a múlt héten mégis elszakadt a cérna, amikor az ebéd elkészülte előtt öt perccel úgy éreztem, hogy a gyermekeim minden lehetséges eszközzel azon vannak, hogy sose együnk… Átfutott az agyamon, hogy nem lenne egyszerűbb előkapni valami rendelt/vásárolt dolgot a hűtőből és megmelegíteni? Minek is erőlködök itt tulajdonképpen? Nincs valami fontosabb dolgom? És akkor elgondolkodtam. Az, hogy mit eszünk most, alapvetően meghatározza a gyermekeim egészségét, kb. a hátralévő életükben, és a mi egészségünkön keresztül a velük együtt töltött időnk minőségét is: milyen állapotban leszek fizikailag és szellemileg, mire a gyermekeim felnőnek? El tudom-e majd vinni kirándulni a unokáimat? Szóval nagyon gondolkodtam, de nem jutott eszembe semmi, ami ennél fontosabb lenne. Miután jóllaktam, a gyerekek viselkedése is más fénybe került: tulajdonképpen ők most azt tanulják, hogy az étel nem csak úgy ott lesz az asztalunkon, hanem gondot kell fordítani rá, ők pedig közben gyakorolhatják a türelmet…

A főzéssel rengeteg műanyag csomagolást és pénzt takaríthatsz meg, miközben az étkezéseid színvonala is javulni fog! (Az ételeid műanyag tartalma pedig drasztikusan csökkenni… 😀 )

Kevesebb konyhai hulladék

A teljes értékű növényi étrend után elég evidens volt, hogy a konyhai hulladékunkat komposztálni kellene. (Nyilván akkor is érdemes, ha nem csak növényeket eszel.) Szerencsés helyen lakunk, igényeltünk egy komposztálót az önkormányzattól, felállítottuk a kert sarkában, és azóta oda hordjuk a zöldséghulladékot. Ha nem kertes házban laksz, akkor is telepíthettek komposztálót a többi lakóval közösen, és nem kell csilivili sem legyen: építhettek fa zöldséges ládákból is, de ha csak úgy egy kupacba hordjátok a komposztot, akkor is komposztálódni fog. 😀 Van olyan ismerősöm, aki egy panel ház hatodik emeletén gilisztakomposztálót használ (nem büdi és nem kukucskálnak ki a kukacok), szóval nincs lehetetlen.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Andrási Nóra – mindenmentes.hu (@mindenmentes) által megosztott bejegyzés, Júl 30., 2018, időpont: 11:11 (PDT időzóna szerint)

És ha már konyhai hulladék… Döbbenet, hogy mennyi ehető dolgot dobunk ki megszokásból! Így visszatekintve már kínos, de igaz, hogy én úgy nőttem fel, hogy még a zsenge cukkini magját is kikanalaztuk, a cukkinit, padlizsánt, répát mindig meghámoztuk, még a csiperkéről is leszedtük a „héját”. De minek is?! Én már nem hámozom a cukkinit, padlizsánt, répát sem, ha nem nagyon sáros vagy keserű. A répa zöldjét turmixba teszem és sokszor sütök héjában krumplit. (Kevesebb pucolás = kevesebb meló.) A karfiol, brokkoli szárát elrágcsáljuk.

Maradékmentés. Nehéz jól eltalálni hogy mennyit főzzek, mert a gyerekek egyszer alig esznek, máskor meg többet esznek nálunk, így még mindig sokszor van maradék. Amikor már alszanak, szoktam vacsizni még egyszer (állítólag ez tipikus kisgyerekes szülős dolog 🙂 ), és ha meghagytak valamit, azt megeszem. Ha sok maradt, beiktatunk egy maradékevő étkezést ebédre vagy vacsira.

Mosogatás, tisztaság

Nevetni fogtok, de mióta a teljes értékű növényi étrend jegyében minimális hozzáadott zsiradék fogyasztásra törekszünk, azóta leginkább meleg vízzel mosogatok. 🙂 Még a serpenyőimbe is legfeljebb egy kávéskanál olívaolaj kerül, ami sütés végére már ott sincs, így igazából nincs is szükségem zsíroldó mosogatószerre, de ha mégis lenne, a szappanhoz dörzsölt mosogatószivacs is remekül működik. A férjem jelezte, hogy az ő lelkének szüksége van dedikált kézi mosogatószerre, ezért van itthon egy flakon mosódiós mosogatószer, de már az előző is több, mint egy év alatt fogyott el, és lelkiekben kész vagyok mosódiós mosószerrel feltölteni majd, ha elfogy, mert ilyet tudok csomagolásmentesen venni.

A legtöbb dolgot géppel mosogatom, a MosóMami gépi mosogatószerét használom. Elegem lett a sok kis műanyag vödörből, így rendeltem a gyártótól egy 5 kg-os zsákot, és újratöltöm a legutóbbi vödröt. A papír zsákban mondjuk egy nagy műanyag zacsiban volt a por, de egyrészt így is kevesebb csomagolással jár, másrészt úgy tudom, hamarosan a kisebb kiszerelés is papír tasakos lesz. Hurrá! Mosogatáshoz egyedül az öblítőnek használt 20%-os ecetet nem tudom műanyag csomagolás nélkül beszerezni.

Kapható már fából, növényi rostból készült, cserélhető fejű mosogató kefe, de én még egyelőre ezt a kb. 10 éves műanyagot használom – amíg jó, nem dobom ki, mert ezzel is csak a szemetet szaporítanám.

A szappan sima kézmosó szappan, ez még egy gyöngyvirágos Tulasi a kezdeti időkből: megörültem, hogy papírban volt, és itthon vettem észre, hogy pálmaolajos. 🙁 (A szappanokról az előző bejegyzésemben írtam.) A szappantartót pedig én készítettem egy Apacuka Ceramics workshopon. 🙂

A zöldségsúroló kefe fából és növényi rostokból van, már több éves, így nem vagyok benne biztos, de talán a Zöldboltból van. A répát, krumplit ezzel szoktam jól lesúrolni, és ha a recept nem kívánja meg, nem is hámozom. A mosogatószivacs volt az utolsó hiányzó láncszem, ami ahhoz kellett, hogy elégedett legyek a konyhámmal: luffaszivacs, azaz kiszárított luffatök. Komposztálható a kert végében. Aki nagyon menő, az magának termeszti. 🙂 Ezt a Mamamiboltból rendeltem, és olyan nagy volt, hogy kettévágva használom. Még friss, így nem tudom, mennyire válik be hosszú távon – kicsit dörzsisnek érzem. Az egyik hulladékmentes Facebook csoportban láttam olyan megoldást, hogy valaki kiszuperált törölközőből varrt mosogató szivacsot, és arra illesztett egy darab luffát dörzsinek. Na ez szuper lenne, csak varrni nincs kedvem.

Ez pedig itt a konyhai felülettisztító spray, azaz „piszpisz”. 🙂 Egy evőkanál mosogatószer, fél deci vodka, kb. 2 deci víz. Ha tönkre mennek a műanyag spricnis flakonjaim, legközelebb már üveget veszek, fém spricnivel, addig is javítgatom ezeket, ahogy a képen is látszik… 😀 A törlőkendőim mikroszálasak, azaz műanyagból vannak: lehetne ez is pamut, vagy más lebomló anyag, de évek óta ezek vannak, és még hosszú idő, mire tönkre fognak menni… addig ez van.

Nem kell tökéletesen csinálnod

Mi is veszünk még rendszeresen késztermékeket a boltban (pl. tofut csak műanyagban tudok venni, és nem akarok emiatt lemondani róla), és pár hete az is megesett, hogy nem volt nálam zsák és muszáj volt vennem egy kis vörös lencsét, úgyhogy vettem egyetlen egyszer használatos zacsit. Az is előfordul, hogy a férjemnek nem tudok ebédet csomagolni és vesz magának egy dobozos hummuszt emiatt… Nem vagyunk műanyagmentesek, de most kb. feleannyi műanyag hulladékot termelünk, és hétszer (7x!) kevesebb kommunális hulladékot, mint tavaly tavasszal. Ebből a lényeg, hogy óriási változást érhetsz el ilyen rövid idő alatt is! Csak el kell kezdeni. 😉