Mindenmentes konyha szemle

Milyen robotgépet használok? Mire van tényleg feltétlenül szükség a receptjeim elkészítéséhez? Gyakran kerestek meg ezekkel a kérdésekkel, és ilyenkor mindig ezt a régi bejegyzést szoktam ajánlani az előző konyhámról… A helyzet megérett a frissítésre, de annyi dolog változott, hogy inkább írtam egy újat: röviden a konyhámról, és azokról a konyhagépekről, amiket tényleg napi szinten használok.

Álomkonyhám (?) az IKEA-ból

Sokat elárul arról, hogy mennyire fontos nekem a konyha, mint élettér, hogy amikor ide költöztünk, ez volt az egyetlen helyiség, amit önszántunkból újráztunk. Nekem fontos, hogy minden pont ott legyen, ahol nekem kézreálló, hogy a fiókok puhán záródjanak és ha később valamit pótolni szeretnék, vagy új előlap kell, akkor legyen, stb. A felújítást igyekeztünk a lehető legkevesebb művelettel, hajtépéssel és utánajárással megúszni. Csábított az ötlet, hogy használtan vegyünk, amit csak tudunk a fenntarthatóság jegyében, de ez nem egyeztethető össze a konkrét elképzeléseimmel és a kevés utánajárással. Inkább beruháztunk pont arra, amire vágytam, abban a tudatban, hogy szándékaink szerint legalább 20 évre vesszük. A konyhagépeket is mind ott választottuk: nehogy szereléskor derüljön ki, hogy a kinézett darab mégsem illik a helyére…

Tetszett a folyamatban, hogy „csak” megterveztem az online tervezőben, amit szeretnék (az előző konyha nyomán már jól ismertem a lehetőségeket), bementünk megrendelni, kihozták, és megkértünk egy szakit, hogy szerelje össze. Ez így tényleg álomszerű lett volna, de sajnos az IKEA ügyfélszolgálata pont velünk pont akkor nagyon nem volt a helyzet magaslatán: kiszállításkor lemaradt a mosogatógép, majd nekem kellett napokig bizonygatnom, hogy tényleg nincs itt. A „megoldás” pedig az volt, hogy nekünk kellett vennünk egy másikat egy távolabbi IKEA áruházban: kifizetni újra, s.k. megoldani a szállítást, és még egy hetet várnunk arra, hogy visszautalják a pénzt a ki nem szállított mosogatógép nyomán. És ez sem magától történt: egy hét alatt minden ügyfélszolgálatossal név szerint ismertük egymást…

Szóval nem tudom azt mondani, hogy jó szívvel ajánlom az IKEA-t, pedig egyébként a konyhámat imádom. (Bár ezek után van bennem némi félsz, hogy mi lesz, ha valamelyik gépre garanciális javítást kell majd intéznünk…) Az összeszereléshez szerencsére egy független szakit kértünk meg: olcsóbban, gyorsabban és valóban ügyfélbarát módon dolgozott (a „pót” mosogatógépünket is ő hozta el nekünk).

Konyhagépek – amiket tényleg használok

Robotgép

Ezt a Bosch kompakt konyhai robotgépet (MCM68861) már 6+ éve nyúzom és még mindig nagyon szeretem. Nem igazán telik el úgy nap, hogy ne használnám: ez az egyetlen konyhagép, aminek állandó helye van a munkalapon (igyekszem szekrényben tartani, amit csak lehet). Ezzel dagasztom a kenyeret (kétnaponta), ezzel turmixolom a hummuszt (szinte minden nap), és a palacsintát reggelire (hétvégente), a banánfagyit nyáron. Ha reszelni kell valamit, azt is ezzel szoktam.

Annak idején azért választottam ezt a modellt, hogy majd az 1250 W-os motorral milyen szuperül fogok magvajakat készíteni… A sors úgy hozta, hogy erre pont nem használom: egyrészt azért, mert a kicsi aprítóban kikopott a tengely a magvaj készítéstől (a pengének meg sem kottyant), másrészt azért, mert a MyProteintől sokszor az egész mag kilóára alatt tudok kész magvajat venni, ezért már egy ideje tőlük rendelem (mandulavajat és kesuvajat).

Ettől a csavartól eltekintve is, most is ezt választanám: néha jól jönne ugyan egy erősebb motor (simább hummuszhoz és turmixokhoz), de az igazán nagy teljesítményű turmixgépek „csak” turmixgépek, én pedig ennek a készüléknek tényleg minden porcikáját használom. Két kütyüt tartani semmiképpen nem szeretnék, így nekem még mindig ez a tuti megoldás.

Növényi tejfőző automata

Amíg a robotgép minden kérdésen felül kötelező kellék annak, aki tényleg sokat főz, addig a tejfőző vitatható. Most egy Silver Digital készülékem van. Mint tudjátok, én is évekig nélküle készítettem a növényi tejeimet, de a helyzet az, hogy már elég alaposan megfigyeltem, hogy ugyanannyi tej/tejföl/joghurt elkészítéséhez tejfőző nélkül kétszer annyi szárazanyag (mag/gabona/hüvelyes) kell, nem is lesz olyan krémes, nekem sem sikerül mindig egyformán, és sokkal pepecselősebb a történet… Ahhoz képest, hogy eleinte még idegenkedtem is tőle, most már sokszor naponta kétszer, néha háromszor is megy, mióta rendszeresen készítek a növényi tejeken felül tejfölt, krémsajtot, és néha krémleveseket is. (Itt minden infót összeszedtem a növényi tejfőző automatákról, amit tudni érdemes.)

Fontos elmondanom a tejfőző témához, hogy ha növényi tejet, tejtermékeket szeretnél készíteni, akkor tejfőzőt válassz, ne levesfőzőt! Látszólag ugyanazt tudják, és a levesfőzők ára sokszor kedvezőbb, ezért az utóbbi időben sokan választottak ilyen készüléket tejfőző szerepre. Sokan megelégedéssel is használják, de… Ezzel párhuzamosan egyre több hozzászólást, üzenetet kapok, hogy „kifutott”, „nem úgy sikerül” levesfőzővel az a recept, amire én tejfőzőt használok. Egyszerűen más a két készülék, más céllal tervezték. Mindig mondom, hogy a növényi tejek, tejtermékek kényelmi termékek, nem létszükséglet ilyet fogyasztanunk… Ha szeretnéd őket otthon elkészíteni, akkor ruházz be egy tejfőzőre, úgyis megtérül… Ha nem tudsz, nem akarsz, akkor biztos vagyok benne, hogy fogsz tudni élni „tejpótlók” nélkül is.

Fermentáló készülék

A fermentálóval is úgy jártam, mint a tejfőzővel: abszolút nélkülözhetőnek tűnt, most pedig sokszor „összetorlódnak” a tejföl és krémsajt adagjaim… Sok olvasóm sikerrel készíti a fermentált receptjeimet termoszban, befőző automatában, kinek mi van, de sokaknak meg mégsem sikerülnek, szóval nehéz gombot varrnom arra a kérdésre, hogy mennyire nélkülözhetetlen egy ilyen fermentáló: az biztos, hogy ezzel könnyebb érlelt növényi „tejtermékeket” készíteni.

Ő egyébként a tejfőzővel közös polcon lakik a szekrényben, mert igyekszem minél kevesebb dolgot a konyhapulton tartani, de bizony előfordul, hogy napokig nem tudom eltenni… (A fermentálóról itt gyűjtöttem össze minden infót, amit tudni érdemes.)

Kávédaráló

Ez a kis Bosch kávédaráló 2012 óta hű társam. 10 évig daráltam vele heti több kiló hajdinát, kölest, zabot lisztté. Mióta a teljes értékű növényi étrendet követjük, a napi lenmag adagunkat is ezzel darálom. Mint látjátok, már a márkajelzés is lekopott róla, és egyelőre meg sem pisszen, csak dolgozik töretlenül. Csicseriborsó, rizs nem őrölhető vele.

Malom

10+ év gluténmentes kenyér sütés és kávédarálós liszt őrlés után ruháztam be a malomra, és nagyon szeretem! Nagyobb szabadságot ad, könnyebb használni, és nyilván egészen más minőségű liszt készül vele, mint anno a kávédarálóban… A házi malomról minden fontos tudnivalót megosztottam ezen az oldalon.

Összességében, a robotgépet mindenképpen ajánlom, ha most tervezel belevágni a teljes értékű növényi étrendbe (vagy úgy általában komolyabb főzésbe): jól fog jönni a kencékhez, turmixokhoz, fasírtokhoz. A tejfőző megfontolandó az alapján, hogy mennyi növényi tejet iszol: ha rendszeresen fogyasztod, akkor biztosan megtérül, ráadásul így tudod, hogy mit iszol és kevesebb csomagolást dobsz ki… A fermentáló is fontolásra érdemes, ha szívügyed az „igazi” tejföl, joghurt és krémsajt élmény. A kávédarálót a robotgéphez hasonlóan erősen javaslom a teljes értékű növényi étrendhez: a napi lenmagot jobb otthon darálni, mint daráltan venni, és máskor is jól jöhet. A malom azoknak jön jól, akik tényleg sok kenyeret (és mást) sütnek és/vagy fontosnak érzik, hogy frissen őrölt lisztekkel süthessenek.

Remélem, hasznosnak találtad ezt az összefoglalót – ha marad megválaszolatlan kérdésed, tedd fel itt, hozzászólásban!