Sokan kérdeztétek korábban, hogy miért is vágtam bele ebbe az egyre mindenmentesebb étrendbe, életmódváltásba. Ezekre a kérdésekre igyekeztem mindig valamilyen diszkrét választ adni. Miért? Egyrészt ezt az oldalt nem személyes blognak szántam (bár valamilyen szinten nyilván mindig személyes oldal lesz), másrészt csak teljes történeteket mesélek szívesen. Arról sem szoktam beszámolni, ha egy sütemény nem sikerül jól, pedig néha 4-5-ször is megsütök valamit, mire tökéletes és reprodukálható lesz. 🙂 Most úgy érzem, az én történetem is szépen kigömbölyödött, ezért egy bejegyzés erejéig mesélek magamról egy kicsit, hátha találtok benne apróbb tanulságokat.
Figyelem, ez egy rekord hosszúságú bejegyzés lesz: csak akkor olvass tovább, ha bírod a fanyar humort és van melletted kellő mennyiségű ellátmány. 🙂
Mindig nagyon sovány és válogatós kislány voltam: az a típus, akinek mindenki azt mondja, hogy szedjen még egy adagot, egyen bármit, amihez kedve van (mert mást úgysem fog), és biztosan olyan anyagcseréje van, hogy mindegy, mit eszik. Azért az utóbbiról éreztem, hogy kicsit sántít, mert ilyen valószínűleg senkinek sincs, és valahol tudtam is, hogy az egyetemi évek alatti borzasztóan evésnek, a rendszeres csokizásnak és sütizésnek előbb-utóbb lesznek következményei. Ekkor még úgy gondoltam, hogy majd a változókor idején, amikor az ember anyagcseréje amúgy is átalakul a hormonális változások miatt. Nem egészen így történt.
A ciklusom sosem volt sem 28 napos, sem rendszeres. Sok nőgyógyásznál megfordultam már, mindegyik azt mondta, hogy emiatt aztán ugyan ne izgassam magam, majd meglátjuk, hogy működik „élesben”… Aztán 26 évesen arra lettem figyelmes, hogy egyre hosszabbak és hosszabbak… Persze megcsináltam a házi feladatot, és jól utánaolvastam a témának. Elmentem egy nőgyógyászhoz, azzal a konkrét kérdéssel, hogy ilyen és ilyen tüneteim vannak, nem lehet ez PCOS? Mivel nem voltam túlsúlyos, sem bajszos (?!), ultrahang nélkül (!) elintézte egy legyintéssel. Pár hónap múlva a ciklusom eltűnt. Én pedig a keresésére indultam, orvostól orvosig. Hamarosan egy ultrahanggal kiderült, hogy de bizony ez „nagyon szép”, tipikus PCOS. Elküldtek terheléses cukor és inzulinszint mérésre, ahol kiderült, hogy elég csúnya inzulinrezisztenciám is van. Diétázzak, mozogjak és szedjek gyógyszert.
Miután rituálisan elfogyasztottam az utolsó csokis moccacinomat egy szelet Sacher tortával az akkori kedvenc kávézómban (azóta már sokkal jobb ízlésem van:)), másnap diétázni kezdtem. Eleinte sajnos túlkompenzáltam, és nem ettem elég szénhidrátot, ezért az első napokban nem voltam sem fitt, sem energikus… Ráadásul kb. két hétig intenzív önsajnálatban éltem, amiért ezentúl nem ehetek cukrot (jaj!) és majd mérleggel kell méricskélnem, hogy mennyit egyek. Utólag persze ezen csak mosolygok. Szerencsére két hét után rájöttem, hogy ez a hozzáállás nem segít, és tulajdonképpen miért is vagyok így kiborulva azon, hogy ezentúl rendesen kell majd ennem, mikor eddig is ezt kellett volna tennem…?
Eleinte beleolvastam néhány „sorstárs” fórumba, ahol is megtudtam, hogy ha leadok 10 kg-t, az „biztosan” helyrehozza majd az anyagcserémet, hogy a gyógyszer, amit szedek, néha kisebb étrendváltozással is használ pár hónap alatt, és hogy van, aki nem is vette ilyen szigorúan azt a 160g-ot, csak „alaposan” megnyirbálta korábbi adagjait, és máris jobban lett. Miután én a 45 kilómból nem akartam leadni tízet a gyógyulásért, és fél év fegyelmezett diéta és gyógyszerszedés után a laborértékeim nemhogy javultak volna, de romlottak, többet inkább nem olvastam fórumokat. Örültem, hogy van, akinek ilyen egyszerűen megy, de egyértelmű volt, hogy nem én vagyok az.
Jó fél év múlva egy kedves orvos/természetgyógyász barátnőmnek azért elmeséltem sirámaimat, aki erre csak annyit mondott, hogy szerinte egyek gluténmentesen. Pislogtam nagyokat, hogy ez vajon honnan jött, de pár hét morfondírozás és rákészülés után ebbe is belevágtam.
Az életmódváltás a kezdeti nehéz időszak után valóban éreztette hatását: a korábban sokat lustálkodó, rettentően édesszájú leányzó helyett az új ismeretségekben valahogy az a kép alakult ki, hogy én vagyok az egészség bajnoka, aki nagyon tudatosan eszik, sokat mozog. Ezt még sokáig egy belső gúnyos mosollyal viseltem: még hogy én… Pontosan tudtam, hogy ilyen gondos odafigyelés nélkül mennyire nem lennék egészséges, és hogy még nem értem a történet végére. Tény, hogy a hajam elkezdett nőni, a bőröm is helyrejött, és változatlan súly mellett elkezdtem egyszerűen csak sovány helyett kicsit formásabb, izmosabb lenni, miközben kevesebb alvással is beértem, mint korábban. Jól éreztem magam a bőrömben, na. Nem bántam az életmódváltást, egy cseppet sem. Miután elkezdtem írni ezt a blogot, a rengeteg pozitív visszajelzés is annyi pluszt adott a mindennapjaimhoz, hogy így utólag visszagondolva egészen hálás vagyok, amiért így alakult az életem.
Közben persze rendszeresen jártam orvoshoz, vizsgálatokra, cukorterhelésekre: a laborértékeimben semmi változás. Annyival lettem okosabb, hogy kiderült, D-vitaminnak is erősen híján vagyok, így szedtem azt is télen-nyáron.
Öt hónap gluténmentesség után egy rendezvényen úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát egy kis teljes kiőrlésű kenyérrel és egy kis tésztával. Pár nap után jöttem rá, hogy a barátnőmnek igaza volt: gluténintoleranciám van, és még néhány hétbe telt, mire kihevertem ezt a kis kalandot. Ezek után légúti panaszaim kapcsán jöttem rá, hogy tejtermékeket sem kellene ennem, és lám: évek óta az első tél következett, amit nem köhögtem végig.
Teltek-múltak a hónapok, és a következő nyáron, amikor már két éve nyomoztam a ciklusom után, az endokrinológusom arcán megláttam, hogy ő bizony már minden ötletét bevetette: esetleg gyógynövényes terápiát és akupunktúrás szakorvost tud még ajánlani. Nyitott gondolkodású ember vagyok, úgyhogy ittam a teákat és jártam akupunktúrára is: több ezer éves, holisztikus szemléletű keleti tudomány, nem szabad legyinteni felette. Az akupunktúrás szakorvos is szimpatikus volt, az egész kezelésben az volt a legnehezebb, hogy hetente egy egész órán át nyugton üljek/feküdjek.
Ekkoriban valami megváltozott bennem, valamilyen cérna elszakadt: úgy éreztem, hogy én igazán mindent megtettem, amit tudtam, hogy helyrehozzam az egészségem. Valóban nagyságrendekkel jobban éreztem magam a bőrömben: egy sokkal aktívabb, minőségibb életet éltem, mint két évvel korábban, de azt, amiért elindultam ezen az úton, nem sikerült helyrehozni. Én ezentúl nem járok orvostól orvosig. Tartom a diétát, mozgok rendszeresen, szedek D-vitamint és a gyógyszert is, amiről persze elolvastam rengeteg tanulmányt, és tudtam, hogy tényleg nem árthat, de talán használ, aztán lesz, ami lesz. Ha vannak még további okai annak, hogy (fél)évente egyszer talán van ciklusom, azokat úgy látszik nem lehet „nyomozással” feltárni: talán egyszerűen csak időre van szükségem. Hogyan is várhatnám a testemtől, hogy egy-két év alatt helyrejöjjön, miközben sosem bántam vele megfelelően? Úgy döntöttem, türelmes leszek magammal.
Közben telt-múlt az idő, a férjemmel már sok éve együtt voltunk, kijártuk iskoláinkat, sokat utaztunk együtt, volt hol laknunk, rendes munkahelyünk, egyre közeledtünk a harminchoz is. Huszonévesen úgy gondoltuk, kb. ilyenkor szeretnénk majd családot alapítani. Megbeszéltük, hogy bár a nőgyógyászom szerint a természetes úton, spontán fogant babára várva kár lenne elvesztegetnünk 1,5-2 évet, mi úgy döntöttünk, hogy türelmesek leszünk: a hormon kezelések és a lombik program is várhatnak még. Mi a legrosszabb, ami történhet közben: jól érezzük magunkat…?
Én persze az esélytelenek teljes nyugalmával álltam hozzá a baba-kérdéshez, és kicsit aggódtam is Z számomra alaptalannak tűnő optimizmusa miatt. Teltek-múltak a hónapok: egy tavasz, egy nyár, egy ősz, egy tél, és valami megint megváltozott. Egyik hétről a másikra rettentően kiegyensúlyozatlanná vált a lelkem világa: biztosan a tavaszi fáradtság. Minden eddiginél erősebben tört rám a szokásos tavaszi vegán korszakom. Április vége felé azt vettem észre, hogy valahogy napról napra 1-2 perccel tovább tart betekernem a munkahelyemre. Aztán egy egyszerű 20 km-es gyalogtúra alatt teljesen szétrázódtak az ízületeim, pedig a bevált túrabakancsomban, a megszokott tempómban mentem, és még csak sok szintemelkedés sem volt az útvonalban… Korábbi energikusságom oda lett, állandóan aludtam volna és emésztési gondjaim is voltak: már azon gondolkodtam, hogy valamelyik bevált alapanyagomban glutén szennyezés lehet, vagy talán érzékennyé váltam még valamire, és kezdhetem elölről a nyomozást… Végül egy munkahelyi rutin szűrővizsgálat kapcsán derült ki, hogy „azt a mindenit, babát várok!”. Most már tudom, mit jelent az, amikor valaki nem hisz a szemének: gyógyszerészként hajnali fél 6-kor 25 percen át fixírozni egy terhességi tesztet, hogy ez most tényleg két csík, vagy kettős látásom van, és ha két csík, akkor az tényleg pozitív, biztosan jól olvastam?
Tőlem szokatlan módon, most valahogy nagyon elhittem, amikor azt mondták, hogy ez lehetetlen, ezért az első jelek olyannyira elkerülték a figyelmem, hogy mire nőgyógyászhoz kerültem, ő már kb. az ajtóból megállapította, hogy „Nicsak-nicsak, magácska több, mint 10 hetes terhes. Nézzük csak meg ultrahanggal: látja, ott a baba fejecskéje, keze, lába, integet anyukának”. Hát mit mondjak, ott helyben fordult velem párat a világ, a legjobb értelemben. Az orvos még ugratott is, hogy „Látja, látja, maga az élő példa, hogy PCOS mellett is spontán teherbe eshet valaki. Egyébként meg ne legyen már annyira meglepve: az lenne az igazi csoda, ha a bibliai esetet tetszene tudni reprodukálni.” Nem is értem, hogyan felejthettem el, hogy a dolgok csak addig tűnnek lehetetlennek, amíg véghez nem visszük őket. Hát így tudtuk meg, hogy már hárman vagyunk.
Persze időközben sokat gondolkodtam azon is, hogy mi lesz, ha nem lesz…? Nem szerettem azt hallani, hogy bizony, egyedül a gyermek adhat értelmet az ember életének, mert szerintem ez egyszerűen nem igaz: ismerek példákat tartalmas, jelentőségteljes, gyermektelen életekre is. És ha minden kötél szakad, még mindig ott az örökbefogadás… Kevés, ennél jobb lehetőség van önzetlenül valami igazán jót tenni valakivel. Azt hiszem, ezzel a hozzáállással sok felesleges tehertől sikerült megszabadulnom. Soha nem fogom elfelejteni, milyen volt azzal a gondolattal élni, hogy nekem talán nem lesz saját gyermekem, és soha senkitől nem fogom megkérdezni, hogy szeretnének-e gyereket, és ha igen, mikorra tervezik. Nem tudhatjuk, mit cipel a kérdés másik végén álló ember, és milyen zavaros vizeket kavarunk fel az ilyen érdeklődéssel. Tudom, hogy valószínűleg sok olvasóm jár hasonló cipőben, ezért a mindenmentes.hu ezentúl sem alakul át baba-bloggá: maradok a recepteknél, és táplálkozással kapcsolatos bejegyzéseknél. Ha később mégis úgy érzem, hogy meg szeretném osztani a babás tapasztalatimat, azt egy másik blogon teszem majd.
Ez a mi kis csodánk csak annyira tűnt hihetetlennek, hogy még mindig minden reggel első mozdulatommal megsimogatom, hogy tényleg..? És tényleg. Kb. a 6. hónap végéig éjszakánként is megálltam a tükör előtt szemrevételezni, hogyan növünk-nődögélünk hétről hétre. Most már egyszerűbb dolgom van: szinte folyamatos a tudósítás odabentről. Hát valahogy így vagyunk.
A biciklimet kicsit szomorú szívvel elcsomagoltuk. Sajnos idén télen mégsem fogom felavatni a vadiúj, csúszásbiztos, szöges téli gumijaimat. Sebaj, majd ha kis porontyunk már tud stabilan biciklis ülésben ülni… 🙂
És hogy mi lesz a blogommal? December közepétől várható egy kis üzemszünet: talán sikerül előre dolgoznom néhány bejegyzéssel, hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, de hozzászólásokra, e-mailekre nem, ill. csak később fogok tudni válaszolni. Nem készítek pontos haditervet, hogy milyen sebességgel térek majd vissza a gyermekágyból a korábbi tennivalóimhoz: ez nem csak rajtam múlik majd, és ahogy korábban is írtam: türelem. Főzni biztosan fogok ezután is, és ahogy megtaláljuk majd az új ritmusunkat, szerintem újraindul majd az élet itt, Nóri mindenmentes konyhájában is. Remélem, addig, és ezentúl is velem tartotok. 🙂
Szia Nóri,
Sejtettem, hogy sorstárs vagy 😉
Szívből gratulálok Nektek! Nagyon jó egészséget! 🙂
Szeretettel,
Era
Kedves Nóri,
Gratulálok a babához és sok boldogságot kívánok az egész családnak, illetve köszönöm a rengeteg receptet, amivel ellátsz minket, mindegyik fantasztikus! 🙂 Üdv: Dóri
Lehet, hogy szentimentális liba lettem, de tök megható volt ezt olvasni <3 Gratulálok!
Amúgy én is pont most jutottam le idáig. Mármint nem idáig, hanem csak a felismerésig, hogy mennyi minden összefügg mindennel.
Én nem kerülöm tudatosan a glutént és a tejes cuccokat, mármint nem nullára csökkentettem, csak ami könnyen ment, kicseréltem. De purpurt és zabot például eszem. Időnként tönkölyt is. Ha átlagember mennyiséget eszem, akkor nem is vagyok jól, most ezzel a kevéskével csak elvagyok, de nem vagyok húdenagyon fantasztikusan jól.
Én is arra jutottam, hogy ha kicsi intolerancia is van ezekkel szemben, a szervezetnek az is nagy stressz, a stressz meg rossz az IR-nek, az IR meg rossz a mindenféle nőgyógyászati problémának. Szóval most végre rászántam magam én is, hogy leteszteltetem, hogy mire vagyok allergiás és aszerint fogok étkezni akkor is, ha nincsenek durva tüneteim. Mert nélkülük meg mégiscsak jobb.
De tökre örülök a sikersztoridnak :))))
Kedves Nóri! Nagyon jó volt olvasni ezt az írást, abban is segít, hogy mi gyermekes anyák, hogyan legyünk toleránsabbak a fiatal (még) gyermektelen párokkal. Nagyon örülök, hogy babátok lesz, olyan kedves és szimpatikus vagy a recepteken keresztül is. És a kislányom már név szerint emlegetni szokott, hogy nézzünk valami finom receptet Nórinál (nálunk ő a lisztérzékeny és tejfehérjeallergiás, férjem meg egyes tip. diabéteszes, így minden szempontból ránk vannak optimalizálva a receptek). Ez a minden nap nézem, hogy tényleg van pocak egyébként nálam is megvan most így harmadszorra, mert az első két gyermek után viszontagságosabban jött most a harmadik várandósság, de remélem minden rendben lesz, a te történeted is erőt ad. Én majd ha úgy alakul kíváncsi leszek arra is, hogy babával hogyan telnek nálatok a mentes napok 🙂 Nagyon sok boldog babázós napot kívánok nektek szeretettel! Kriszta
Kedves Nóri!
Nem olyan régen találtam a blogodra, a nem olyan régen kiderült ilyen-olyan intoleranciáim kapcsán..nagyon megható volt olvasni a soraidat, nagyon-nagyon sok egészséget és örömöt kívánok neked/nektek! 🙂
Szeretettel,
Julcsi
Gratulálok! nagyon jó volt ezt hallani. nekem is ilyen betegségem van, én is sejtettem, hogy nálad is ez lehet.
Látod, nem volt felesleges a sok munka, amit a diétába tettél.
Remélem, ha egyszer nálam is eljön az idő, nekem is sikerül.
Továbbra is várni fogom a bejegyzéseidet 🙂
Kedves Nóri, szívből gratulálok! És csendben remélem, hogy – a Te receptjeidnek is köszönhetően – talán egyszer majd nálunk is megtörténik a csoda… Juli
Kedves Nóri!
Példaértékű amit végig csináltál, szerintem sokan fognak erőt meríteni a történetedből. Szívből gratulálok a babához és nagyon jó egészséget kívánok! Életed legszebb időszaka vár rád!
Szeretettel:
Éva
Szeretettel gratulálok, nagyon megható volt olvasni! Sok boldog napot kívánok majd babátokkal együtt! Edus
Kedves Nóri! Gratulálok! Talán egy-két év múlva indulhat Nóri mindenmentes babakonyhája blog is?:-)) Minden jót!
Szia Nóri!
Mostanában valahogy nagyon sok a glutén- és tejérzékeny ember. Arra lennék kíváncsi, hogy ez vajon miből ered? Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez régen is megvolt, csak nem volt nevén nevezve. Ahogy a nagyszüleim-korabeli táplálkozást ismerem, fel kellett volna tűnjön, ha sok embernek akad ilyesmi problémája. De valahogy azt is nehezemre esik elhinni, hogy mindez "csak" a környezetszennyezés számlájára írható. Te tudsz erről valamit?
A babához gratulálok, sok sikert! 🙂
Gréti
Köszi. 🙂 Ami a szentimentális libákat illeti, nyissunk klubot! 🙂
Hát igen, látod, én is azt hittem, hogy semmi bajom a gluténnel, amíg ki nem hagytam fél évre…
Hajrá-hajrá. 🙂
Ezt nagyon köszi amiatt, amit a gyermektelen párokról írtál. A harmadik fordulóhoz (is) jó egészséget kívánok! 🙂
Szia Gréti,
Még olyan okai is lehetnek (lehetnek, semmi sem biztos), hogy a nagyanyáink korabeli búza egészen másféle volt: kevesebb és más jellegű fehérje, az emberek generációkon át ugyanazt a vetőmagot vetették, semmi import… Ezekről szerintem egy agrárszakember tudna alaposabban mesélni. És persze, a sok vegyszer is érzékennyé tehet minket… Összességében, ki tudja…?
😉
Kedves Nóri!
Nagyon örülök, hogy diétás recepteket keresve rátaláltam a blogodra, de nem is annyira a receptjeidnek (annak is!), hanem a nagyon szimpatikus egyéniségednek. Sokan tanulhatunk tőled betegséget kezelni! Olyan jó, hogy megosztottad velünk ezt a boldogságot! Élvezd ki minden percét! Az első találkozást Vele, az maga a csoda, és ami utána jön. Nagyon hamar felnőnek!
A történeted kísértetiesen hasonlít az enyémre, azzal a különbséggel, hogy nálam 18 évese kezdődött a nyomozás és most vagyok 21. Remélem, hogy idővel én is megkapom a visszaigazolást, hogy jó úton járok. 🙂 44 kg voltam, mikor elkezdődött a dolog hajhullás és fehér holló jellegű ciklus miatt. UH-val megállapították a cisztákat, a cukorterhelésem eredménye szörnyű lett, jött az életmódváltás, semmi eredménnyel, ráadásul nekem "sikerült" lefogynom 40 kg-ra. Kiderült, hogy a pajzsmirigyemmel is baj van, ezért egy éve gluténmentesre váltottam, a tejtermékekből is csak kemény sajtot eszem. Eredmény továbbra is semmi. Tavasszel derült ki, hogy nem is PCOS és IR az igazi bajom, hanem egy másik anyagcsere betegség okozza ezeket, mellékvese enzimhiány, ezért nem ért semmit a diéta. Persze továbbra is így étkezem. Nekem is van blogom, ha esetleg érdekel: http://tuparna-habvero.blogspot.ro/
Sok boldogságot kívánok Neked!
Vannak, akik a cukorbetegséggel, cukorfogyasztással, inzulinrezisztenciával hozzák kapcsolatba a gluténérzékenységet:
"Dán kutatók egyértelműen felfedték az összefüggést az 1-es típusú cukorbetegség, illetve a lisztérzékenység közt. Kutatásaik során 1964-től 2003-ig terjedően vizsgálták meg 9243, 20 év alatti lisztérzékeny beteg adatait. A lisztérzékeny gyermekek körében megfigyeléseik alapján 2.4-szeres volt az 1-es típusú diabétesz megjelenésének kockázata, még a 20. születésnapjuk előtt.
Egyes magyarázatok szerint a két kórkép közti összefüggés bizonyos autoantitestek miatt következhet be, melyek a glutén tartalmú ételek túl korai étrendbe történő bevezetése kapcsán jelennek meg a szervezetben. Más álláspont szerint azonban mindez az illető genetikai hajlamának függvénye."
Forrás: macosz.hu
Kalandos… Ha jól érzed magad a bőrödben, az első körben jó visszaigazolás lehet. Egy kalappal a továbbiakhoz…
Egyébként szép dolgaid vannak. 🙂
Igen, az 1-es tip. diabetes és a cöliáka mögött sejtenek autoimmun folyamatokat, így a kettő között lehet összefüggés. A 2-es tip. diabetes és a gluténintolerancia viszont másik tészta, erről tudtommal még sejtésünk sincs. 🙂
A WHO ajánlására úgy tudom, sokáig 1 év felett vezették be a gyerekek étrendjébe a glutént, de valamikor a közelmúltban bejelentették, hogy lehet korábban is (4-6 hónap?), mert nem csökkent a lisztérzékenyek száma…
Legyen okos, aki tud. 🙂
Kedves Nóri! Örömmel olvastam a hírt, annak meg különösen örültem, hogy ilyen személyes hangvételre váltottál a korábbi visszafogott-tartózkodó stílusodhoz képest 🙂 Sok boldogságot!
Úgy másfél éve a gluténérzékenységem vezetett hozzád, újabban meg már az IR miatt is oda kell figyelnem, és valódi kincsesbánya a blogod.
Példaértékű a kitartásod és a profizmus, amivel ezt a kutató- és alkotómunkát végzed, és különösen tetszik, hogy a receptjeid nem hagyományos ételek"megerőszakolásával" születnek, hanem egészen eltérő alapról indulnak.
Várunk vissza!
Én is megnéztem a blogodat, és azt hiszem, visszatérő vendég leszek Nálad is 🙂
Kedves Nóri! Nagyon örülök és szívből gratulálok a kisbabához! Nagyon jó volt olvasni a történetedet, kicsit könnybe is lábadt a szemem – csatlakozhatok a szenti-mentál klubhoz? 🙂
Gyerektáplálás: így van; de nem csak hogy lehet, kell is hamarabb bevezetni! Idézem a magyar dietetikusok hivatalos álláspontját (ami amúgy megegyezik a nemzetközi alapelvekkel) "A 4 hónapos kor előtt, ill. a 7 hónapos kor után bevezetett glutén fokozza a cöliákia kockázatát. A glutén bevezetését követően 1-3 hónapon át folytatott szoptatás csökkenti a kockázatot." (az anyatejben található védőanyagok miatt, ami "kiegészíti" a csecsemő emésztőrendszerének védelmét a gluténnal szemben)
Kitartást és sok örömet kívánok Nektek a babához!
Hát igen, most ez a hivatalos állásfoglalás. Majd jól utánanézek ennek a történetnek is, ha eljön az ideje… Addig lehet, megint megváltozik. 🙂
Szerintem az anyatej viszont csak akkor véd, ha az anya fogyaszt glutént.
Folyamatos a tagfelvétel. 🙂
🙂
Kedves Nóri!
Köszönet érte, hogy ilyen nyíltan és őszintén felvállaltad a történetedet itt a világhálón! Innentől személyesebb a kapcsolat a képernyő "túloldalával". Szívből gratulálok! Legyetek Áldottak! 🙂
Örvendek és szeretettel várlak!
Kedves Nóri!
Friss anyukaként, egy háromhetes manóval most találtam rád, miközben egy ismerősnek kerestem valami fini gluténmentes receptet. Elolvasva a bemutatkozásod, megkönnyeztem a történetedet; nagyon szimpatikus vagy és így ismeretlenül is gratulálok ahhoz az úthoz, amit eddig végigjártál. Igazán megérdemled, hogy egy kis csoda teljesítse be a Te életedet is! 😀 Minden jót kívánok a harmadik harmadhoz, remélem könnyen, gyorsan megszületik majd a gyermeked és boldog babázós korszak vár rád és a férjedre. A recepteket olvasgatva, nagyon bízom benne, hogy visszatérsz, bár tekintve lemaradásomat, nekem még bőven lesz mit kipróbálnom a gyermekágy végéig. Igaz nálunk nincs illetve még nem derült ki/bizonyosodott be semmilyen intolerancia (bár a párom nekem gyanús laktóz szempontból 🙂 ) szívesen kipróbálok új és egészséges dolgokat. Remélem azért egyszer majd babás blog is lesz, mert szerintem tuti ilyen jól csinálnád azt is – de hogy beleférne-e az idődbe, arra nem mernék megesküdni 😀
Na szóval nem szaporítom itt tovább a szót, minden jót kívánok Neked és a kis családodnak!
Üdv, Kriszta
Köszönjük! 🙂
Kedves Nóri! Csendes blogolvasód vagyok kb. 1 éve.
Ma egy gyógyszertárba betérve, megláttalak a Gyógyhír magazin címlapján. Ezt a lányt én ismerem!!! : )
Gratulálok elsősorban a babátokhoz!! Nagyon jó egészséget és sok boldogságot kívánok!
És gratulálok a blogodhoz-munkához! Köszönöm a recepteket-ötleteket! flowerBetty
Szia Betty,
Köszönjük. 🙂
Bámulatosan gyors voltál: én is csak tegnap du. kaptam meg a saját példányaimat, és pár perce írtam ki az újságot itt az oldalon, ill. Facebookon. 🙂
Gyere máskor is! 🙂
Kedves Nóri!
Először is nagyon-nagyon gratulálok a babához, jó egészséget! Én hasonló cipőben járok, babát szeretnénk, csak endometriózisom van. Sajnos az írásodból számomra nem derült ki, hogy mennyi ideig diétáztál, mire összejött a baba? Én is decemberben születtem, nagyon jó hónap! 🙂
Szia,
Már évek óta diétázom, de nem akartunk végig babát, "csak" egészséges akartam lenni. 🙂
Ez az idő mindenkinél más lehet: más problémák, más életvitel… Van, akinek a diéta pár hónap alatt helyrehozza a PCOS-t, és van, akinél évekig tart. Endometriózisra még nem nagyon ismerek példát, mert kevesen keresnek meg ezzel.
Én a saját történetemből annyit tanultam, hogy törődj magaddal, légy türelemmel, és majd kialakul!
Üdv, Nóri
Szia Nóri!
Most találtam meg a blogodat, és nagyon jónak találom. Kisfiamnak (7 éves) enyhe glutén és tojás, közepesen tej ételintoleranciája van, neki szeretnék majd sütni-főzni a receptjeidből.
Érdeklődnék, hogy te – mint írod – már régóta gluténmentesen élsz, én nagyon reménykedem benne, hogy kinőhető…Te voltál ételintolerancia vizsgálaton? Gratulálok a babához!
Zsuzsa
Szia Zsuzsa,
A kinőhetőséghez nem nagyon tudok hozzászólni… Ismerősöm kisfia mondjuk kinőtte a tejproblémáját, de nála ez pár hónaposan jelentkezett és iskoláig eltűnt.
Én nem voltam ezzel kapcsolatban vizsgálaton. Több oka is volt, hogy így alakult, több év fiéta után pedig már hiába mennék…
Örülök, hogy idetaláltál, kellemes sütés-főzést kívánok!
Nóri
Kedves Nóri!
Mostanában találtam meg a blogodat és nagyon örülök neki, hogy így alakult. Nálam is kiderült az IR, PCOS, pajzsmirigy alul működés is. Nagyon motiváló a történeted és köszönöm, hogy elolvashattam, mert a Te példád önt belém is lelket, hogy van kiút ezekből a dolgokból és még baba is összejöhet természetes úton! Gratulálok a babához és jó egészséget kívánok!
Egy kérdés: Nem gondolkoztál még azon, hogy receptkönyvet adj ki? Én tuti vevő lennék rá, és szerintem nem csak én vagyok így vele! 🙂
Üdv.: Ági
Szia,
Köszi a hozzászólást! Épp ezért írtam ezt a bejegyzést. 🙂
Könyvre gondolni egy dolog, találni egy jó kiadót meg egy másik… Persze, "where there is a will, there is a way", szóval ki tudja, mit hoz a jövő… 🙂
Kedves Nóri!
Gratulálok a kisbabához, és remélem, mindketten jól vagytok! Most biztosan van elég teendőd, de mivel anno megígértem, hogy elküldöm a szakdolgozatomat, amiben segítettél, ezért nem hagy nyugodni a dolog.. Ugyanis elküldtem többször, de visszaküldte a levelezőrendszer. Ha esetleg csak türelmetlen vagyok, akkor csak kérlek írd meg, megkaptad-e vagy hova tudom elküldeni úgy, hogy tényleg megkapd. Mert nekem nagyon sokat jelentene, ha írnál róla valamilyen visszajelzést, mint a témában érintett, a témával foglalkozó szakember 🙂 Köszönöm szépen! Blázsik Márti
Nagyra értékelem segítségedet.Én is kérlek segíts. A vásárolt Eritritol édesitő szer
csomagolásán nincs mennyiségi összehasonlítás az édesítő szer és a cukor között.
Ezért nem tudom a süteményemhez a felhasználást hogyan oldjam meg.
A segítséget előre is köszönöm egy nagyika
Az eritit a cukor édességének kb. 70%-át tudja. Sütni annyira nem szerencsés, mert száraz lehet tőle a sütemény, persze receptje is válogatja.
Kedves Nóri!
Véletlenül találtam rá a blogodon lévő receptekre, mert amellett, hogy laktózintoleranciám van, több mint 10 éve küzdök rendszertelen ciklussal, és életmódváltás mellett döntöttem (PCOS-t nem állapították meg egyértelműen, mert pl. IR-ra többször teszteltek negatívra, kis súlyú vagyok, stb., de gyanús… az orvosok persze sokszor legyintenek problémákra, és nem keresnek megoldást, mert "nem vészes a dolog", de pont ez az ami nagyon megvisel(t) lelkileg)!
Szóval miután már kipróbáltam pár receptedet, olvastam el ezt a személyes bejegyezésedet, és óriási erőt adott!!!! Legnagyobb félelmem, hogy miután még az orvosok sem tudják mi bajom pontosan, hogy nem lehet majd babám (most 27 éves vagyok, tehát azért még nem késő)!
Nagyon elérzékenyültem a történeteden, és nagyon sok hasznos dolgot kaptam belőle, a sok visszatérő kudarc, amely a különféle orvosi vizsgálatok, és a "semmi bajod" kijelentések után ért (ami nyilvánvalóan nem igaz, mert valamiért mégis 2-3 havonta van ciklusom, és vannak cisztáim, stb.), most megint új erőre kaptam!
KÖSZÖNÖM!!! 🙂 türelmes leszek és kitartó!!!
nagyon gratulálok, amit eddig elértél!!! példaértékű!!!
új követőd, Kinga 🙂
Szia Kinga,
Köszönöm, hogy írtál! Az ilyen visszajelzések miatt érzem úgy, hogy érdemes írnom. A legjobbakat kívánom Neked! 🙂
Kedves Nóri 🙂 már jó ideje olvaslak, de még sosem szóltam hozzá… nem csak itt, sehol máshol, de életemben először kivételt teszek 🙂 ki tudja, talán a ’85-ös évjárat teszi 🙂 Mostanában a saját nehézségeink miatt ezt a bejegyzésedet különösen sokszor átolvasom, és rengeteg erőt ad. Maga a tény, hogy valaki tudja, milyen a babáért való küzdelem, hogy így áll hozzá… ugyanakkor a lehetőség, a remény, hogy van kiút. A részemről hiszem, hogy Isten kezében van a nagy rész, de tudom, hogy nekem, nekünk is hozzá kell tennünk a magunkét. Szeretnék már most, a tervezés szakaszában úgy élni, hogy a gyermekünk megfoganhasson, és tudjam, mindent megtettünk. Bár én hivatalosan nem vagyok gluténérzékeny, vannak nehézségeim, így kb.95%ban gluténmentesen élek, a maradék 5% a zab és a néhai kilengések. És egy éve cukor nélkül, itt is vannak ünnepi kivételek, de jórészt ez jellemez. A hosszú bejegyzés végére: megsütöttem a lenmagos lepényedet tökmagliszttel meg tökmagolajjal, és úúúúúúúúú, de jó lett 🙂 Köszönöm 🙂
Kedves Eszter,
megtisztelve érzem magam. 🙂 Szerintem jól gondolod: segíts magadon… 😉
Kedves Nóri!
Egészen rövid ideje találtam Rád, amikor (majdnem) mindenmentes lányomnak kerestem recepteket. Első nekifutásra megvettem a könyvedet, amit ugyan Karácsonyra szántam neki, de nem bírtam nem odaadni …a hatás pedig nem maradt el,..!
16 éve vagyok vega, nagyon szeretek új ételeket kipróbálni és ehhez nagyszerűek a könyvedben lévő receptek.
Elolvastam a történetedet – kellő mennyiségű ellátmánnyal -ahogy mondtad és csak gratulálni tudok Neked! Ahhoz, hogy jól vagy, a könyvedhez és nem utolsó sorban a babátokhoz.
Minden jót, jó egészséget kívánok!
Szeretettel: Böbe
Böbe
Nagyon tetszik a blogod és az egész oldal, Nóri! Köszönöm a sok receptet. Nálam is lassan derült ki, hogy eléggé rosszul étkezem, és a sok puffadás-hajhullás-depi-fáradtság-állandó éhség összefüggnek. Augusztus óta diétázom, ami nálam gluténes liszt-cukor (méz stb) és laktóz elhagyást jelentett, amellett, hogy vega is vagyok. Szóval nem könnyű. Bár a glutén talán nem fontos, de az igen, hogy lassú felszívódású legyen, mert korábban valósággal dühromamom volt,ha leesett a vércukrom…Szóval: köszönöm, foglak olvasni, gratulálok a csodaszép gyerekedhez és további sok sikert!!
Akárhányszor újraolvasom, mindig megérint a történeted! Gratulálok a kitartásodhoz és a türelmedhez, és az ezeknek köszönhető sikereidhez és még további sok sikert és boldogságot kívánok! 🙂 Igyekszem példát venni rólad ezekben (kitartás és türelem – egyik sem az erősségem… 😉 ) és engem is nagyon motivál az egész blogod, a történeted, úgyhogy ne hagyd abba! 🙂
És éljen a már megjelent könyv, és éljen a mindjárt megjelenik a második is! 🙂