Erdélyi töltött káposzta és karácsonyi blogbeszámoló

A karácsonyi menünk a gyermekkorom óta hagyományos sor volt, kisebb változtatásokkal: majonézes padlizsánkrém, marhahúsleves gluténmentes cérnametélttel, glutén- és tejtermékmentes erdélyi töltött káposzta, gluténmentes bejgli cukor- és tejtermékmentes diós töltelékkel (recept hamarosan).

Mivel 24-én és 25-én is meghívottak voltunk, így az előre elkészített töltött káposztámra csak 26-án került sor, mert esténként annyira jóllakottak voltunk már, hogy csak egy-egy tányér levest és egy kis bejglit vagy szaloncukrot vacsoráztunk. A vendéglátó szülők igazán kitettek magukért, hiszen mindkét alkalommal glutén- és tejtermékmentesen készített menüvel vártak, amit külön, csak nekem készítettek. Ugye, hogy pótolhatatlanok? 😉
Itthon főztünk igazán mindenmentes forralt bort is. (Borműkedvelők most ugorjanak a következő bekezdésre.) Nálunk ez a tuti bevált recept: 1L bor + 0,5L víz, 6 szem szegfűszeg, 1 rúd fahéj, 50g cukornak megfelelő folyékony édesítőszer. Egyet forralok rajta, és a felét átöntöm egy borosüvegbe (ez lesz Z forralt bora), majd forralom még 5-10 percig. Hogy miért? Mert én tényleg mindenmentesen szeretem – alkoholmentesen! Nem szeretnék esszét írni az alkohol ilyen-olyan hatásairól, mert szerintem heti egy-két pohár bor jót is tehet, lásd még: francia paradoxon, és biztosan nem véletlenül volt  hivatalos a magyar gyógyszerkönyvben, de én egyszerűen nem szeretem az alkohol rám gyakorolt hatásait, ezért nem iszom.

Visszatérve a töltött káposztára. Ez is egy olyan étel, aminek az elkészítése olyan egyszerű, hogy egy óvodásnak is sikerülne (kis segítséggel), éppen csak egy kicsit sokáig tart… Sebaj, megéri a fáradságot. Én egy évben általában egy-két alkalommal veselkedek neki: karácsonykor mindig és néha húsvétkor is. Az igazi, legeredetibb recept szerint a töltött káposzta cserépedényben, kemencében, 5-6 órán keresztül készül. Kemencém sajnos nincsen, és kerámiaedényem sem, így az enyém a legnagyobb, kb. 8 literes fazekamban, a tűzhelyen, lassú tűzön fő össze. Amit a legjobban szeretek benne, hogy minél többet áll, annál jobban összeérik, és mint tudjuk, minden előre elkészíthető étel megéri a saját súlyát aranyban!
A töltött káposzta lelke a jó minőségű savanyított káposzta. Ezzel minden évben gondban vagyunk, mert egyszerűen sehol nem találok olyan káposztát, amit hagynának szépen, lassan, magától megérni. Pár évvel ezelőtt apukám savanyított rendszeresen, és ki tudja, lehet, hogy egyszer én is nekiállok. Addig is, a töltött káposztához való savanyított káposztát bő egy héttel előbb meg szoktuk venni, így legalább nálunk érik egy kicsit, ha már a hordóban nem volt rá elég ideje.

Hozzávalók 15-20 kisebb töltelékhez:
2 savanyított káposztafej
2 kg savanyított káposzta
1 kg darált hús (dagadó)
10 dkg füstölt szalonna, darálva vagy apróra vágva
1 fej vöröshagyma
egy kisebb darab füstölt oldalas (kb. 15 dkg)
5 dkg barna rizs
só, bors, paprika
száraz kapor, csombor/borsikafű

Mi sok káposztával szeretjük, ezért kis, csinos töltelékeket szoktam formálni és sok aprókáposzta is kerül mellé. A káposztát érdemes előre megkóstolni, és ha túl sós, kicsit kiöblíteni, vagy ha nem elég fűszeres, utánafűszerezni, stb.
Tálaláskor tejfölt szokás mellé kínálni. Én egy ideje kerülöm a tejtermékeket, és nagyon örültem, mikor találtam a boltban szójajoghurtot, ezzel remekül sikerült kiváltanom a szokásos tejfölt.

Lássunk hozzá:
1. A töltelékhez aprítsuk fel a hagymát és pároljuk üvegesre egy kevés zsíradékon. Ezután keverjük össze egy nagy tálban a darált hússal, a szalonnával, sóval, borssal, kevés paprikával és a rizzsel. Adjuk hozzá kb. fél deci vizet és hagyjuk pihenni.
2. A káposztafejekről fejtsük le a leveleket és vágjuk le a vastag szárát: óvatosan, hogy ne lyukasszuk ki. Ezután öblítsük le róluk a sok sót egy kis hideg vízzel.
3. Egy nagy lábas (vagy előző este vízbe áztatott cserépedény) aljára fektessük le a száraz kapor- és csombor-csokrokat. Takarjuk le 3 nagy káposztalevéllel, majd rétegezzük rá az aprókáposzta felét. (Tegyünk félre három nagy levelet a lezáráshoz is.) Az edény két oldalába fektessük a füstölt oldalas-darabokat.
4. Készítsük el a töltelékeket: fektessük a tenyerünkbe egy káposztalevelet, úgy, hogy a szára legyen a csuklónk felé, és a levél az ujjaink felé lógjon. Tegyünk egy gombócnyi tölteléket a közepébe, majd tekerjük fel a levelet az ujjaink felől, végül fordítsuk rá a szár felőli részt. A töltelék két oldalát nyomkodjuk be.
5. Fektessük a töltelékeket szorosan egymás mellé, a lezárással lefelé, egy vagy több sorban. Rétegezzük rá a maradék vágott káposztát, takarjuk be újabb három nagy káposztalevéllel.
6. Öntsünk rá annyi vizet, hogy éppen ellepje. (Én nehezéknek szoktam fektetni rá egy tányért is, hogy ne mocorogojanak a töltelékek főzés közben, de minden évben elgondolkodom rajta, hogy valószínűleg felesleges.) Egy résnyi nyílást hagyva fedjük le és főzzük a felforrástól számított két órán át.
Kész! Én a lezárt fazékban ki szoktam állítani a teraszra, és ott várja végzetét, ami általában szenteste éri utol. Szokás még egy vékony rántást tenni bele, amit én régen sem használtam, és ezentúl sem fogok. Tejföl helyett bevált a szójajoghurt, így ha a tejtermékek nem a barátaid, de a szójával nincs gond, akkor ajánlom.

A töltött káposzta nem egy diétás, könnyű étel. A szénhidrát-tartalma szerencsére jó alacsony, a káposztával együtt, amit elvileg 20 dkg/étkezésig nem is kellene beleszámolni, ez a mennyiség összesen 140g CH. Az összes káposzta, amit beletettem, a levelekkel együtt, 3 kg volt, és 18 db töltelékem lett, ez így kb. 8g CH/töltelék, de ez nyilván töltött káposztánként eltérhet egy kicsit.

Nálatok mi volt az ünnepi menü?