Szaloncukor mindenmentesen: tippek, ötletek

Ez egy rendhagyó bejegyzésnek ígérkezik. Egyrészt azért, mert most nem pontos receptet, inkább csak ötleteket szeretnék adni a cukor- és tejtermékmentes, vegán szaloncukorkészítéshez. Másrészt, csak olyan műveimet szeretem itt megmutatni, amelyekkel maradéktalanul elégedett vagyok, ha nem így van, akkor addig próbálkozom, amíg nem lesz igazi. Ugyanakkor a szaloncukorkészítést biztosan nem ismétlem jövő decemberig, ezért úgy döntöttem, megosztom, amire jutottam. Házi cukrászkodásom első lépéseinek lesztek tanúi, ennek megfelelően a végeredmény nem hibátlan… de azért szerethető. 🙂

Tavaly nyáron kezdtünk el cukormentesen, szénhidrátbevitelre odafigyelve enni, de arra már a korábbi években is odafigyeltünk, hogy ne főzzünk és együnk többet csak azért, mert jönnek az ünnepek. Karácsonykor minden évben a családunkban hagyományos, ünnepi ételeket készítjük. Bizonyára feltűnt, hogy a blogot sem árasztottam el karácsonyi témájú bejegyzésekkel. Ez is annak köszönhető, hogy karácsonyi dolgokat karácsonykor sütök-főzök, így csak utólag tudok majd róla beszámolni. Tudom, hogy sokan minden évben megpróbálnak valami új csavart vinni az ünnepi menüsorba, én nem. Általában elég ritkán fordul elő, hogy egy-egy ételt annyiszor elkészítsek, hogy ráunjunk: a blog indulása óta nem okozott gondot a heti 2-3 új bejegyzés. Az utóbbi héten is csak azért nem hallattam magamról, mert nem volt időm írni, miközben a fényképek itt toporognak, megjelenésre várva… Szóval számomra, és szerencsére a férjemnek is, az ünnepi menü éppen attól hangulatos, hogy a hagyományos töltött káposztámat esszük a nászajándékba kapott, ünnepi étkészletből. Azt is szeretem a hagyományosan karácsonyi ételekben, hogy gyárilag szinte mindenmentesek: tavaly karácsonykor a férjem 2kg-t fogyott a majonézes padlizsán, halászlé, töltött káposzta menün, hiszen szénhidrát mindegyikben alig van.

Ami az édességeket illeti, már a diétás korszakunk előtt is csak kevés, de jó minőségű szaloncukrot vettünk, tavaly pedig úgy döntöttünk, nemes egyszerűséggel kihagyjuk. Igazából nem hiányzott, mert nem eszünk sok édességet, és ott volt még a bejgli, ami tavaly cukormentes volt, idén gluténmentes is lesz. (Ha fényképezhető lesz, még hallotok róla.) Idén rábukkantam néhány egyszerű, itthon is elkészíthető ötletre, és olyan jó mókának tűnt házi szaloncukrot készíteni, hogy gondoltam, miért ne?

Ráadásul, most először fordult elő velem, hogy remek, kész mindenmentes ötletekre bukkantam hazai blogokon. Ezúton köszönöm Strawberrynek, hogy kikísérletezte  a cukormentes marcipán receptjét! Ez lett az alapja a szaloncukor-felhozatalomnak.

Nagyon örültem, amikor találtam egy receptet, ami tejtermékmentes, és vegán is, igazi mindenmentes ötlet: kókuszos szaloncukor házi „csokibevonattal”.

Én 400g blansírozott, szeletelt mandulából, 100g darált dióból és 150g héjas, natúr pisztáciából dolgoztam. Utóbbi helyett legközelebb 100g hámozottat veszek inkább, mert 1 óra munka gyümölcse 65g pisztácia lett… Ezeket mind megdaráltam kávédarálóban. Nem lett teljesen homogén, de a célnak megfelelt.

A következő arányban gyúrtam össze a marcipánokat:

Mandulamarcipán: 235g mandula + 66g nyírfacukor 3,5 ek. vízzel felforralva.

Diómarcipán: 100g mandula + 100g dió + 60g nyírfacukor 3 ek. vízzel felforralva.

Pisztáciamarcipán: 65g mandula + 65g pisztácia + 40g nyírfacukor 2 ek. vízzel felforralva.

Az éppen felforrt szirupot ráöntöttem a darált, összekevert magokra, jól összegyúrtam egy villával, fóliába csomagoltam, és a hűtőben álltak egy éjszakát.

Megjegyzéseim a jövőre nézve: a dió és a pisztáciamarcipán sokkal puhább lett. Így is tudtam dolgozni vele, de a sima mandulával könnyebb volt: jövőre a xilit és a víz mennyiségét a mandulával arányosan fogom számolni.

Másnap este elővettem a marcipánmasszáimat, a mandulásnak kb. 1/4 részét összedolgoztam 4 kk. mogyorókrémmel. Valószínűleg egyszerűbb lett volna eleve mogyorósra készíteni, így elég szemcsés lett, de későn jutott eszembe, hogy milyen jól menne a pisztáciáshoz egy kis mogyorónugátos íz (lásd még: Mozartkugeln).

Végül háromféle szaloncukor készült: sima marcipános, diómarcipános, és mogyorós-pisztáciás.
Azt nem mondanám, hogy mozartos, mert én belülre tettem a mogyorót és kívülre a pisztáciát, mivel azt jobban szeretjük, és persze a külalakon még van mit dolgoznom… Ehhez a pisztáciamarcipánt két fólia között sodrófával kinyújtottam, a közepére tettem a hosszú csíkra gyurmázott mogyorós marcipánt, majd becsomagoltam a pisztáciásba. Ebből a hengerből szeleteket vágtam, és a másik kettő, sima marcipánhoz hasonlóan szaloncukrokat formáztam belőle.

A bevonáshoz a csokit temperáltam. Erről a műveletről remek leírásokat találtok, mondjuk Praliné Zsuzsinál vagy a Balhétteremben. Én beszereztem egy konyhai hőmérőt, és tényleg sokat segített.

Szerintem meg lehet próbálni hőmérő nélkül is (butyrum cacaoval öntött kúpos tapasztalattal rendelkező kollégák előnyben): általában amikor már „hígan folyós” volt a csoki, akkor volt 40 fok körül, és 32 fok alatt hirtelen elkezd „sűrűn folyós” lenni, pongyolán fogalmazva. Azért jól jött ez a hőmérő, de ha szeretnéd most kipróbálni a szaloncukorkészítést, és már nincs idő utánajárni, egy kisebb adaggal nyugodtan tégy próbát! A másik lehetőség, hogy a cukrokat kakaóporban, kókuszban, porított nyírfacukorban forgatod meg.
Én a sima masszákhoz étcsokit használtam, a mogyorós-pisztáciáshoz tejcsokit, mert akad olyan családtag, aki nem szereti a „keserűcsokit”. Nem vettem mártóvillát, sima villával és hústűkkel próbáltam dolgozni. Nem is lettek cukrászminőségűek, de valószínűleg nem a villán múlt.

Tipp: bevonás előtt várjátok meg, hogy a szaloncukorbelsők szobahőmérsékletűek legyenek, mert ha sokkal hidegebbek a csokinál, akkor a bevonat megrepedhet.

A csomagoláshoz még az ősszel vettem két csomag bonbonpapírt, a harmadik szaloncukor ruhája sima alufólia lett, a fehér papír pedig s.k. méretre vágott és rojtozott sütőpapír.

Összességében véve nem is tartott olyan sokáig, mint gondoltam, persze kellemes karácsonyi jazz mellett gyorsan repül az idő.
Meg is kóstoltuk ma reggel, minőségellenőriztük, mielőtt mást is megkínálunk belőle, és jelentem, átment!

Összesen 61db szaloncukrom lett, a bevonáshoz 165g étcsoki és 85g tejcsoki fogyott. Így az étcsokival bevontak szénhidráttartalma kb. 5g CH/db, a tejcsokiba mártottaké kb. 6g CH/db.