2018. március óta a családommal együtt a teljes értékű növényi étrendet (TÉNÉ) szem előtt tartva eszünk (ez helyre hozta az inzulinrezisztenciámat is) - ez a bejegyzés még a TÉNÉ előtt született. A változásról itt írtam egy négy részes sorozatot, és itt találod a TÉNÉ szerint készült receptjeimet.
Ahogy megérkeztek a hideg napok és az első néhány hópehely, szerettem volna készíteni valami klasszikusan téli dolgot, amit szürcsölhetünk a vasárnap esti mozihoz a fotelben. Így jutott eszembe a forró csokoládé, de a szokásos egy tábla étcsoki és néhány deci tehéntej, cukorhegyek helyett ez itt egy nagyon egyszerűen elkészíthető, cukormentes, tej- és tejtermékmentes változat.
Hozzávalók 2 csészéhez:
4,5 dl mandulatej (vagy más tej, amit szeretsz)
2 ek. kakaópor
2 kk. keményítő
50g cukornak megfelelő édesítő (folyékony)
1 kk. szárított levendula virág*
*Levendula nélkül is finom forró csoki lesz, vagy kókusztejjel készítve „forró bounty”, fűszerezheted csilivel, kardamommal, vagy a hagyományos ízek kedvelőinek fahéjjal, szegfűszeggel, de szerintem isteni lesz extra fűszerezés nélkül is.
Egy pillanat és kész:
1. A keményítőt, kakaóport keverd csomómentesre egy kevés hideg mandulatejjel.
2. Engedd fel a maradék mandulatejjel és tedd fel a tűzhelyre melegedni.
3. Én egy teadióba csomagoltam a levendulát és belelógattam a forró csokiba, amíg melegedett:
Nem forraltam fel, csak 1-2 percig (amíg besűrűsüdött) forrón tartottam, közben kevergettem.
Kész is, a habverővel kicsit felverve szép habos is lett:
Sűrűn krémes, habos csokoládé, gőzölgő levendulaillat… Kell ennél több egy hűvös estén?
A házi mandulatejemmel számolva került bele kb. 10g CH/pohár. Azért ez jóval kedvezőbb az eredeti változatnál, ráadásul szerintem amit árban elveszítünk a mandulatejen, azt megnyerjük a csokoládé kakaóporra cserélésével.
Én még mindig szerelmes vagyok a levendulás csokiba, de lesz ennek még csilis folytatása is… Ti hogy szeretitek a forró csokit?
jaj, ez is de jó! köszi, nóri!
Ez nagyon jó,meg fogom csinálni ezt is. 🙂 Nem tudom hova írhatnám,de mivel téli ihletésű ez a recept is hát itt kérdezem. Nincs véletlenül narancslekvár és hólabda mindenmentes recepted? Így télen ezek is jól jönnének. 🙂 Klassz a blog.
A lekvár alakul, szerintem tavasszal mesélek majd róla. A hólabdát nem ismerem. 🙂
a vadiúj kókusztejjel 🙂 ez még édesítő nélkül is tökjó :)) viszont az a kérdésem, hogy azt honnan lehet tudni, hogy egy adott kaja CH-ja gyors, vagy lassú? Van erre valami lista/alapszabály, vagy mindegyiknél külön rá kell keresni? Azt már megjegyeztem,hogy a tej, kefír, joghurt stb. azok gyorsak (ehetek ilyesmit szerencsére) de a többi, amik itt a receptek között vannak? Köszi
Igen, picit a levendula is "édesít". 🙂
A Tartalom fülön találsz egy CH és GI táblázatot: külön fül a CH-nak és GI-nek, ott elég sokmindenről láthatod, hogy gyors vagy lassú-e. Így kialakul benned egy koncepció, pl. tejtermékek gyorsak, minél feldolgozottabb valami, annál gyorsabb, pl. al dente tészta vagy egészben főtt krumpli talán közepes, de szétfőtt tészta vagy krumplipüré magas… Ugyanígy zsír, olaj, és sok rost is lassítja a CH felszívódást, ezért zsíros ételek, sok zöldséggel is lassabbak.
Köszi szépen! 🙂 Ezek szerint a teljes kiőrlésű búzalisztben (ez a táblázatba a teljes búza?) meg a rozslisztben több ch van, mint a fehérkenyérben? Mit értettem félre? :))
Szerintem nem értetted félre: a kenyérben a liszten kívül más is van, minimum egy kis plusz víz: így 100g kenyérben nem 100g liszt van, tehát kevesebb a CH is. 🙂
Egyébként anno én sokat leveleztem pékségekkel, hogy mennyi is pontosan XY kenyér CH-tartalma, és általában segítőkészek voltak.
Nóri, ha még ráérsz: megcsillagoztad a levendulát, de nem látom, hova mutat. Melyik részből lesz szárított levendula?, Nő kinn a kertben, azt teszem a teagolyóba, amit a molyírtó zokniba is tennék?
A lemorzsolt virágára gondoltam: ha megy bele 1-2 zöld száracska is, az nem baj. Javítottam. 🙂