Hogyan és miért döntöttem a növényi alapú táplálkozás mellett, hogyan működött nálunk a vegyes étrend családon belül, és hogyan, miért lettünk családilag növényevők? Nagyon régóta (évek) készülök ennek a bejegyzésnek a megírására, úgyhogy előre szólok: mesélős lesz. 🙂 Arra bátorítalak, hogy olvasd végig, ugyanis kiderül a végén az is, hogy milyen furfanggal sikerült a férjemet is a zöldek felé terelnem, és mik azok a meglepő változások a növényi étrend kapcsán, amikre még én sem számítottam. 🙂
Ez a bejegyzés egy négyrészes sorozat tagja, melyben beszámoltam a teljes értékű növényi étrendre térésünk legfontosabb mozzanatairól. Íme a teljes lista:
- Ezentúl csak növényeket eszünk
- 160g CH inzulinrezisztencia étrendtől növényi alapú (vegán) táplálkozásig
- Teljes értékű növényi étrend: így esszük meg a „napi tucatot”
- Étrend kiegészítők: miért, melyiket szedjük?
Mindig van itthon: darált lenmag, granola és pirított csicseriborsó
Hogy jutott ez eszembe?
Világosan előttem van a pillanat, amikor (kb. 8 éves lehettem) a szüleimmel egy teljesen hétköznapi paprikás csirkét ebédeltünk, és a tányérba pillantva megértettem, hogy a csirkecomb, amit megeszünk, az egy csirke lába (volt). Borzasztó volt. Kijelentettem, hogy én nem akarok többet húst enni. A szüleim sajnos nem támogattak a döntésben, mert féltek, hogy elfogyok – bár annak tükrében, hogy apukám 12 éves koráig vegetáriánus volt, nem értem a kiborulást, de spongyát rá. Emlékeim szerint pár hónapig így is kitartottam. Snitt.
A fővárosban laktam egy egyetemi kollégiumban, amikor elkezdtem főzni magamra egy olyan tűzhelyen, ami kb. 30 perc alatt tudott felforralni 1 L forró vizet… 😀 Újra eszembe jutott, hogy na most leszokom a húsevésről! Kb. két hét múlva megismerkedtem a későbbi férjemmel, és annyi minden történt, hogy egyszerűen lekerült a fókusz erről a kérdésről. Snitt.
Már 5+ éve együtt éltünk a férjemmel, ennyi idő alatt ő is kezdte meglátni a fantáziát a növényekben, ezért újra elkezdtem fontolgatni (az akkor még csak) vegetáriánus konyhát, amikor is nyáron IR-rel diagnosztizáltak, majd jött a tej- és gluténmentes étrend. Hirtelen azt sem tudtam, ezeket a változásokat hogyan odjam meg, nemhogy még a húsevésről is leszokjak… Snitt.
A kislányom kb. egyéves volt, amikor már tényleg elhagytam a húsevést és pont. Tejet már évek óta nem ettem, így sokáig a tojás maradt az egyetlen állati eredetű dolog, amit fogyasztottam, és azt is csak kifejezetten tojásételekben, mivel évek óta tojásmentesen sütöttem már ekkor. Gondoltam, hogy majd szépen lassan elhagyom ezt is… Elegem volt már a külső kényszerből, egyik napról a másikra történő változásokból. A következő egy év alatt kb. havi egy alkalomra szorult a tojásfogyasztásom is, majd el is engedtem ezt a dolgot.
Ekkor jött az utolsó bökkenő. Beköltözött hozzánk a második babánk… Az első pocaklakóm szinte semennyire sem szólt bele az étel preferenciáimba, ez a kis huncut bezzeg… Az első 12 hétben alig volt olyan dolog, amit meg tudtam enni. Pl. reggel nyilván nem ettem semmit, majd munkába menet (egy barátnőm helyett dolgoztam éppen pár napot) megkívántam az epret. Útközben vettem egy kilóval, hogy majd azzal kihúzom valahogy a nap végéig, de mire beértem az irodába, rá se bírtam nézni… A második trimesztertől pedig olyan dolgokat kívántam meg, amire már évek óta rá se néztem, pl. tengeri hal… Szóval ezt a második várandósságot étkezés terén afféle „visszatérés a sötét középkorba” időszakként éltem meg, és az utolsó hetekben (ezért is) már nagyon vártam a végét. Szerencsére igazam lett: amint a kisfiam kibújt a pocakból, azonnal visszatért a korábbi ízlésem, és az első naptól fogva végre-valahára (kb. 25 évvel az első elhatározásom után 🙂 ) csak növényeket eszem. 🙂
Családon belül vegyesen
Sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan működik a vegyes étkezés nálunk a családi asztalnál? A férjem ugye sokáig (bő 2 évig) fogyasztott még tejtermékeket és húst is azután, hogy én már nem. Eleinte még kisütöttem neki pár szelet húst az ebédekhez, aztán ez is elmaradt, és csak a reggelire vacsorára elfogyasztott sajtokat, felvágottakat ette. Nem, nem próbáltam minden étkezésnél meggyőzni arról, hogy szokjon le ezekről. 🙂 Ő ette, amit választott, én is ettem, amit választottam, a kislányunk pedig mindkettőnk tányérjáról falatozhatott, ill. bármit kérhetett, amikor nagyobb lett. Zavart-e, hogy a szeretteim olyasmit esznek, ami szerintem -khm- nem a legjobb választás számukra? Persze. De. Mifelénk nagyon fontos az egyéni döntés szabadsága: a férjem látta, hogy én mit eszem (szerintem egy mindenevőhöz képest egyébként elég kevés húst evett… 🙂 ), és ha felmerült valamilyen problémája, amire az étrend változás is lehetne egy megoldás, akkor mindig megemlítettem a dolgot, de sosem erőltettem semmit.
A kislányunknak nem akartam megtiltani, hogy azokból a dolgokból is egyen, amiket az édesapja választ, mert úgy gondoltam, hogy a családon belüli feszültség valószínűleg többet ártana, mint az a pár falat hús vagy tejtermék, amit elfogyaszt. (Kb. egyévesen evett ilyeneket először, de kb. másfél éves koráig gyakorlatilag csak zöldséget és gyümölcsöt evett.) Akkor kezdett nehezebbé válni a helyzet (számomra), amikor kétévesen egyre apásabb lett, és mindig az kellett ami apa tányérján volt (akkor is, ha ugyanazt ettük), emiatt egyre nagyobb arányban evett húst és tejtermékeket. A pirulám akkor kezdett elgurulni, amikor a második várandósságom alatt akkor is „apás” ételeket kért, amikor kettesben voltunk, és nem ette meg a korábbi zöldséges kedvenceit. Valamilyen szinten betudtam ezt is a nagy testvérré válás nehézségeinek, és igyekeztem új dolgokat találni, amit apa és ő is szeretnek (így lett nálunk állandó vendég az aszalt paradicsom és a grillezett articsókaszív). Nem tudom, hogy az új családtag érkezésével hogyan alakult volna tovább a helyzet, mert V párhetes korában egy reggel a gyermekeim apja bejelentette, hogy ami még van itthon sajt és felvágott, azt megeszegeti, de aztán nem vesz többet. 🙂 B sokáig hiányolta a sajtokat és a felvágottat, ezért az első időszakban jól bevásároltunk növényi alapú termékekkel, és a növényi sajtok végül tartós lakói lettek a hűtőnknek.
Ilyesmiket eszünk mostanában
A kislányunkban még nem teljesen tudatos a „csak növényeket eszünk” dolog, és így, hogy itthon biztosan rendesen eszik 🙂 nem is akarom tiltani neki, hogy ha pl. szállodában svédasztalos reggelinél meglát valami „mást”, akkor megkóstolhassa. Arra számítok, hogy idővel megérti majd, és saját döntéséből nem eszik húst és tejtermékeket. Pl. a legutóbbi kimozdulásunkkor ilyen párbeszéd zajlott köztünk: „Anya, most miért nem eszel sajtot?” „Azért, mert ez tehéntejből van.” „Hát igen, a tehéntej a kisbociknak való.” Szóval az ő tudatossága is alakul ebben a kérdésben, és igen, nagyon megkönnyebbültem, amiért a szeretteim egészségesebben esznek.
A csel
Hogyan győztem meg a férjem, hogy változtasson? Szerintem minden változáshoz egyéni, belső elhatározás kell, a külső nyomás nem használ, sőt, ronthat a helyzeten… Úgyhogy meggyőzni nem sokat győzködtem, csak finomakat ettem vele egy asztalnál, ha kérdése volt, válaszoltam. 🙂 A végső löket mégis hozzám kapcsolódik, egy kis furfanggal. 😉 Az egyik kollégája talált rá Dr. Michael Greger: How no to die (Hogyan ne halj meg) című könyvére, ami a növényi alapú étrendre térésre inspirálta. Saját bevallása szerint az is hozzájárult a döntéshez, hogy ismerte az oldalam és így tudta hogy húsevés nélkül is lehet finomakat enni. 🙂 Szóval ez volt a furfangos cselem: írtam egy blogot, ami életmódváltásra inspirálta az egyik kollégáját, ami inspirálta a férjem is. 🙂
Ezek után nyilván én is látni akartam a könyvet… 🙂
Hogy ne halj meg
Dr Michael Greger: How not to Die (‘Hogy ne halj meg’) című könyve első pillantásra egy kicsit hatásvadásznak tűnt, már csak a címe miatt is… Két része van: az elsőben a szerző sorra veszi az amerikai lakosság halálozásáért felelős 15 megbetegedést, és mindegyikről leírja szaklapokban megjelent publikációk alapján, hogy ezek hogyan lennének megelőzhetőek egy növényi alapú étrenddel. A második részben összeállít egy „daily dozen” (‘napi tucat‘) listát arról, hogy mit is kellene megennünk egy növényi alapú étrenden az egészségünk optimális szinten tartásához. Sorra veszi az egyes csoportokat, és megint csak rengeteg hivatkozással megtámogatva megtudhatjuk, hogy pl. a hüvelyesek rendszeres fogyasztása milyen kedvezően hathat az egészségünkre. (A kötet magyar fordításban is elérhető. Szerintem óriási hiányossága, hogy a hivatkozásokat egyszerűen kihagyták belőle. Ezért is, inkább az eredetit olvastam.)
Sokan bírálják a szerzőt azzal, hogy „kiválogatja” a látásmódjának megfelelő cikkeket. Erre azt tudom mondani, hogy minden kutató munkáját befolyásolja a saját látásmódja, sőt, egy, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint a főnökéé is. Egy-egy vizsgálat kivitelezésének annyi buktatója van, és olyan hatalmas már a világon publikált tanulmányok száma, hogy szerintem egyre inkább fizikai lehetetlenség mindet ismerni, felmérni és figyelembe venni. Ebben a kérdésben nekem tetszik, hogy a szerző kiemeli az egyes vizsgálatok hiányosságait is, és ezeket figyelembe véve igyekszik kezelni az összképet.
Ami nekem kicsit sok volt a könyvben, az az a megközelítés volt, ami a címben is szerepel: rengetegszer olvashatjuk, hogy statisztikailag hány haláleset lenne elkerülhető XY táplálékcsoport megfelelő fogyasztásával. A dolog méregfogát végül maga a szerző húzta ki azzal, hogy kimondta, hogy sajnos de, így is meghalunk, pl. az egyik barátja éppen a kézirat összeállítása közben hunyt el fiatalon és egészségesen egy balesetben. A kicsit túlhúzott ismétléseket betudtam egyrészt hatásos marketing fogásnak, másrészt annak, hogy tulajdonképpen ez a pasas évtizedek óta próbálja meggyőzni a lakosságot arról, hogy a növényi alapú étrend megmenthetné az életüket, és bizony sok esetben biztosan igaza is van. Nehéz lehet ebben a helyzetben türelmesnek maradni.
Üdítő újdonság volt, hogy végre valaki komolyan körüljárta a növényi alapú, vegán étrend és a megfelelő omega-3 zsírsav bevitel kérdéskörét. Vegán oldalakon ezzel kapcsolatban eddig mindig azt olvastam, hogy együnk lenmagot, mert abban rengeteg omega-3 zsírsav van. Az az info, hogy ez az omega-3 (ALA) nem az a hatékony omega-3, amire szükségünk van (DHA, EPA) már nagyon kevés helyen szerepelt, és az, hogy bár ezek átalakulnak az emberi szervezetben, az átalakulás mértéke nagyon csekély és egyáltalán nem biztos, hogy ez fedezi a szükségleteinket, konkrétan sehol. Dr Greger étrendkiegészítő fogyasztását ajánlja, és azt hiszem, ha a téma végére értem, szentelek majd ezeknek is egy bejegyzést. (Végre találtam jó minőségű növényi omega 3-at!) Engem az omega-3 ügy sokáig visszatartott attól, hogy a férjemnek ajánljam a növényi alapú étrendet, mert a családja mindkét oldalon szív-érrendszeri megbetegedésekkel érintett. Amíg nem győződtem meg arról, hogy ez az étrend megfelelően karban tartaná az érfalait, nem ajánlhattam neki felelősen. (Ráadásul az omega-3 zsírsavak az idegrendszer fejlődéséhez is nélkülözhetetlenek, nekünk pedig két kicsi gyerekünk van – amíg ezt nem láttam tisztázva, nem vághattunk bele családilag a növényevésbe.)
A könyv és néhány „napi tucat” hozzávaló
Ami számomra nagyon megnyerő volt, az az, hogy felnőttként kezel: elénk tárja a tényeket és ránk bízza a döntést. A növényi alapú étrendet nem az egyetlen követhető útként írja le, hanem bemutatja, hogy pontosan milyen kockázatokat vállalunk a tej-, tojás-, és húsfogyasztással. „Növényi alapú” nem pedig „vegán” étrendről beszél: ezzel a kifejezéssel azt hangsúlyozza, hogy az étrendünknek nem arról kellene szólnia, hogy mit nem eszünk meg, hanem hogy mire építjük fel az egészségünket. A sült krumpli is lehet vegán étel, mégsem túl egészséges, ha valaki csak sült krumplin él… Ugyanígy azt írja, hogy ha valaki nem tud egyik napról a másikra (vagy egyáltalán) 100%-ban növényi alapú étrendre térni, akkor tegyen akkora lépéseket, amekkorákat tud. „A tökéletes nem állhat a jobb útjába.” Nagyon fontos üzenet. A férjemnek pl. saját bevallása szerint óriási megkönnyebbülés, hogy nincs kimondva, hogy ő soha többet nem ehet húst, ha pl. kimozdul a barátaival. Én pedig hatalmasakat mosolygok, amikor már itthon bújja az étlapot, hogy valami jó kis csak növényekből készült fogást találjon… 🙂 És ha végül, kb. havonta egyszer eszik is valamit, amit itthon nem szoktunk, én akkor is inkább annak örülök, hogy a többi 29 napon odafigyelt az egészségére, mint hogy azzal az egy alkalommal nem.
Számomra a legjobb dolog, amit a könyv elolvasásától kaptam, az, hogy szinte észre sem vettem, de évek óta gyanakvással figyeltem minden ételt az „ez hogyan árthat nekem?” szellemiségében, most pedig mindenről, ami a tányéromon van, az jut eszembe, hogy „ez jó nekem, mert…” Óriási megkönnyebbülés. És persze az is szuper, hogy végre összeszedett, értelmes válaszokat kaptam sok kérdésemre, amire esélyem nem lett volna magamban korrekt módon átnéznem a téma szakirodalmát (anélkül, hogy mondjuk újra beüljek az iskolapadba). Az egyik ilyen az omega-3 ügy volt, a másik, hogy hogyan egyeztessem össze a növényi alapú táplálkozást a korábbi inzulinrezisztencia előzményemmel (erről is külön bejegyzéssel készülök). És persze azért is hálás vagyok, hogy most már családilag növényevők vagyunk: szeretném egészségben felnevelni a gyerekeinket, mint bárki más.
Ha felkeltettem az érdeklődésed a könyv iránt, itt meg tudod nézni a bemutató videóját.
Miért?
- Együttérzés. Nem, nem gondolom, hogy a világ összes szenvedése megszűnik, ha a Föld teljes lakossága vegán életmódra tér, de minden lépés számít. Csak egy példa: nagyon bizarr volt anno friss anyaként a kis bociknak szánt tejet dobozokban látni a boltok polcain… Nem oda való.
- A hús-, tej- és tojásfogyasztás nem fenntartható. Olyan korban élünk, amikor a klímakutatók többsége depresszióval küzd és/vagy szorong, miközben az ipari állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázkibocsátás feléért, ezen túlmenően is rettentően környezetkárosító, pl. az óriási vízfelhasználás miatt is: 1kg marhahús előállításához 15.000 liter víz szükséges, 1 kg paradicsomhoz pedig kb. 200 liter. Ha összehasonlítjuk, hogy 1 gramm marhahús fehérje előállításához mennyivel több víz kell, mint mondjuk 1 gramm gabona- vagy hüvelyes alapú fehérjéhez, a szorzó így is 5-6 szoros! A lista hosszú, és nem célom itt összefoglalni (megtették mások sok helyen). Szerintem ez egy olyan szempont, amit nem lehet felelősen figyelmen kívül hagyni.
- Állatokat fogyasztani nem egészséges. Pláne a mai, ipari méretekben „termelt” húst, tejet és tojást. Sokan sokféleképpen megírták már, hogy miért egészségtelenek az állati eredetű „élelmiszerek”. Én most inkább azt emelném ki, hogy mennyire egészségtelen az iparilag termelt állati termékek fogyasztása. Anno tanultam állatgyógyászatot. A háziállatok gondjai, bajai helyett az ipari állattenyésztéshez szükséges gyógyszerekről tanultunk. :\ Egy grafikon maradt meg emlékként: azt ábrázolta, hogy az állati termékekben a gyógyszermaradványok megengedett mennyisége az ipari szemléletű állattenyésztés kezdete óta folyamatosan emelkedik. Mert ezek nélkül nem bírják a körülményeket. Antibiotikumok, gyulladáscsökkentők, stb. Ha ennénk is húst, ne így, ne ilyet…
5 meglepő változás, amire nem számítottam
- Gyakrabban kell bevásárolnunk, mégis kevesebb a szemetünk. Mióta mindannyian csak növényeket eszünk, valahogy nem sikerül egyszerre annyit hazahozni, hogy kitartson egy hétig. Ugyanakkor, mivel a korábbi előrecsomagolt felvágottak és sajtok helyett zöldségeket vásárolunk, és azokat is igyekszünk zöldségesnél, piacon, minél kevesebb csomagolással megvenni, a konyhai hulladékot pedig komposztáljuk, így egyre kevesebb a szemetünk.
- Leszoktunk az édesítőszerekről. Mióta növényi alapú étrenden vagyunk, megengedem magamnak, hogy annyi gyümölcsöt egyek, amennyi jólesik (nem gigászi mennyiség, bővebben erről a következő bejegyzésemben), és ez ki is elégíti az édesség igényemet. A kávémba teszek karamellás stevia cseppeket (ilyet), de idén még nem sütöttem kekszet, muffint egyáltalán, amikbe egyébként nyírfacukrot, steviát tennék.
- Összefut a nyál a számban a frissen nyírt fű illatától. Közröhej, de így van. A zöldturmixok tehetnek róla.
- Nem győzök annyi mindent megenni, amennyit szeretnék. Ez egy új tapasztalat. Szeretném napi szinten megvalósítani a „napi tucat” bevitelét, de sokszor úgy érzem, hogy egyszerűen nincs időm / helyem ennyit enni… 🙂
- Spontánabban főzök. Korábban kitaláltam előre egy heti menüt és ahhoz vásároltunk be, most pedig megvesszük a piacon, zöldségesnél, ami megtetszik, és ezekből főzök minél táplálóbb ételeket (igyekszem minél több dolgot beletenni a „napi tucat” ajánlásból). Mivel egy bevásárlás nem tart ki egy hétig, gyakrabban nullázzuk le a hűtőt, kamrát és így kevesebb az élelmiszer hulladékunk is.
A lényeg
Még mindig velem vagy? Szuper! Mindig is tudtam, hogy rendkívül türelmes olvasóim vannak… 😉
Ezzel a hosszú, hosszú történettel azt akartam átadni, hogy a valóban tartós változások mindig belülről fakadnak, a jó példa ragadós, és ha kis lépésekkel is haladunk, idővel akkor is célba érünk – türelem! Ha érdekel a növényi alapú táplálkozás, akkor informálódni ajánlom a fenti könyvet. Ha változtatni szeretnél, de nagy falatnak tűnik 100%-ban megvalósítani a növényi alapú étrendet, akkor tégy akkora lépéseket, amiket úgy érzed, tartósan meg tudnál valósítani: heti egy húsmentes nap? Heti egy vegán főétel?
Nem fogom elfelejteni, hogy nekem is 25 évig tartott elbúcsúzni minden állati eredetű élelmiszertől, úgyhogy nyugodtan látogasd az oldalam, kérdezz bátran akkor is, ha ez a szemlélet számodra még sok! 🙂 Eddig is, ezentúl is igyekszem minden segítséget megadni, bármit is eszel… 😉
Ez a bejegyzés egy négyrészes sorozat tagja, melyben beszámoltam a teljes értékű növényi étrendre térésünk legfontosabb mozzanatairól. Íme a teljes lista:
Huh nagyon jo volt olvasni ezt a posztot 🙂 Es kivancsian varom az IRes osszegeyeztetest mert nekem az IR okozta a visszalepesta vegansag fele vezeto uton. Raadasul a fogyas sport miatt nagyon eroltetve van az allati feherje amivel nem tudok azonosulni es irto rosszul elem meg hogy erzeseimmel ellentetesen eszem 🙁
A kisfiam is mindenevo volt ovi es teso elott. Aztan en azt lattam hogy ez is az is hatassal volt arra hogx „romlott” az etvagya (mezasodott…) de remelem hogy az otthoni minosegi etelek es pelda hosszu tavon hatasos lesz…addig probalok turelmea.lenni bar nagyon nehez 🙁
<3
Nagyon jó volt olvasni. A növényi étrend inzulinrezisztenciával való összeegyeztetését pedig kifejezetten várom!
Én csak hús evés csökkentési projektben vagyok, Egyelőre nem túl jelentős sikerrel. De célom, hogy a jövőben több húsmentes napom legyen egy héten mint „húsos”. Tejet már szinte egyáltalán nem iszom, joghurtot is csak házi kókuszjoghurtot eszem, a sajtokkal vagyok még bajban. Egyelőre nem találtam olyan növényi alternatívát ami ízlenen 🙁
Szia, hogy csinálod a házi kókuszjoghurtot?
Én így. 😉
Kedves Nori, ahogyan olvastam soraidat, mintha velem szemben ultel volna es meseled meseled a tapasztalatokat. Nagyon szeretem a hozzaallasodat, es irasodban szerelmes vagyok, nagyon koszonom hogy ismerlek is szemelyesen benneteket, a gyekerekeitekken kivul, de nagyon varom latni oket is :). En mar 22 eve vagyok, inkabb vega mert a tojast soha nem kivanom, nem fozok vele Jano teljese nvega , a gyereknek kulon csinalo tojasos eteleket. A tejet en hasznalom kavemban, ,de rajottem neha gyomor savamat felkavarja, igy inkabb kiseb adag kavet iszom. Varom kivancsijan az omega 3 es 6 leirasat, mert tanulmanyoztam en is. Nem jo ha egyikbol tobb van mint a masikban, egyenlo aranyban kel fogyasztani ha lehetoseg van. Mostmar mondhatnam hogy ujraszeretettel varunk, egy nagyon finom kozos vega napokra a kozel jovoben :). Olvasom tovabb 🙂
Mint minden amit posztolsz, profi. Köszönöm! Élmény volt olvasni!
Kedves Nóri! Szintén két gyermek (egy majdnem 3 éves kisfiú és egy majdnem 3 hónapos kislány) édesanyja vagyok. A kisfiunk hozzátáplálásának kezdetén lettünk egyre körültekintőbbek és tudatosabbak a férjemmel, jócskán lecsökkentettük az állati táplálékok mennyiségét és megválogattuk a forrását. Végül egy évvel ezelőtt a férjemmel együtt növényi alapú táplálkozásra váltottunk. A kisfiunk egyelőre vegyes étrendű, de egy átlag vegyes étrendű magyarhoz képest jóval kevesebb állati táplálékot fogyaszt. Az omega 3 téma nagyon érdekelne, továbbá az is, hogy bármi más táplálékkiegészítőt fogyasztasz-e. Mit tanácsolsz növényi táplálkozás mellett egy átlag felnőtt, egy kisgyermek, egy szoptatós anya részére, milyen táplálékkiegészítőt fogyasszon? Szoptatás idején ugyebár a vitamin és ásványianyag szükséglet is megnő. A fehérje és vas bevitel miatt nem aggódok, amit sokat emlegetnek a növényi táplálkozás „veszélyei” között, viszont az omega 3, a kalcium és a cink bevitelről érdekelne a véleményed. (Nem csak az én megnövekedett szükségleteim, hanem elsősorban a kisbabám egészsége miatt érdekel.) Elnézést, a kérdésem nem IR-rel kapcsolatos, de köszönöm előre is a választ vagy egy jövőbeni bejegyzést 🙂
Gratulálok, Nóri! Nagyon örülök, hogy ez történt a családoddal! Arról jobb hallgatom, mennyire aggódok én is, mikor látom, mennyi nyalánksággal tömik magukat a gyerekeim, mert a férjem családjában ez a divat. Az én jó példám még nem ragadós láthatólag. Saját tapasztalatból meg tudom erősíteni: régebben, évekkel ezelőtt én is sok kekszet sütöttem otthon, sajnos csak magamnak, mert igyekeztem a lehető legegészségesebben elkészíteni. Aztán jött a Candida diéta és mára, ha leküzdhetetlen édességvágy törne rám, elég egy- két kocka nagyon- nagyon étcsoki. Szeretettel üdvözöllek és várom további írásaidat! Boglárka
Kedves Nóri,
szuper megint a bejegyzésed, köszönöm.:) Már 2 éve a tejtermék és glutén mentes irányt követem, fél éve viszont a húst is elhagytam. Kíváncsian várom az IR-es összeegyeztetést, mert biztos, hogy tudsz még újat mondani. Minden szépet és jót kívánok Neked!Zs
Kedves Nóri ! 63 éves vagyok. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom amiket kapok Tőled. Szeretném megkérdezni, hogy mi a neve a növényi omega-3 nak és hol kapható? Nekem is kellene omega 3-at szednem, próbáltam , de nagyon levitte az amúgy is alacsony vérnyomásomat, így abbahagytam.A növényi omega-3 nak nincs ilyen hatása?
Én is nagyon szeretnék áttérni a növényi étrendre/ igaz 0-ás vércsoportú vagyok és az állítólag húsevő/,mert imádom az állatokat és belegondolni is szörnyű , hogyan tartják őket és mit élnek át életük utolsó perceiben.Most már elkezdtem pl. nem eszem már 1 hete felvágottakat. Nagyon szeretem a főzelékeket, tésztákat, leveseket,
Várom szíves válaszod.Üdvözlettel:
Éva
Kedves Éva,
ha az omega-3 zsírsavak vitték le a vérnyomásod, akkor de, a növényi is leviheti.
Egyébként ezt szoktam rendelni (az USA-ból érkezik, 40 USD alatt érdemes rendelni, mert úgy vámmentes.)
Üdv,
Nóri
Nagyon informatív bejegyzés volt! Tervezl még írni a növőnyi Omega3 bevitelről mostanában?
Köszönöm!:) Írtam erről a témáról két teljes tudásanyagot az életmód változtató programomba (2 a 25-ből). Nagyon izgalmas volt, az egyik kedvenc témám. (A másik a csontok egészsége TÉNÉ mellett.)
Kedves Nóri!
Szerencsére azóta már itthon is lehet kapni jó minőségű Omega 3-at.
https://www.gal.hu/GAL-Omega-3-Eco
Üdv,
Zsófia
Kedves Zsófia,
ez az omega-3 nem növényi alapú, halolajat tartalmaz, semmiképen nem ajánlom.
N.
Nagyon érdekelne ha tudnál esetleg írni a vegánság+IR+szoptatós étrend témában. Allergia miatt eleve évek óta tej és tojásmentesen étkezem, de a húst ha kihagyom (főleg mióta megszületett a kicsim) nem vagyok jól pedig amúgy nem hiányozna. Biztos vmi mással pótolhatnám azt ami miatt a szervezetem hiányolja, csak nem tudom mivel
Hát most kb. ezt élem én is (mármint szoptatok én is) szóval igyekszem összeszedni a tapasztalataimat!
Kedves Nóri,
ismét élvezetes cikket írtál, vegánként külön öröm volt olvasni.
Gratulálok a döntésedhez! 🙂
Szia, a heti menü összeállítása nekem nem egyszerű, lehet lesz egy ilyen bejegyzésed Kedves Nóri? Nagyon örülnék neki és szerintem más tanácstalan anyák is 🙂 Köszönöm a cikket, tanulságos !
Szia,
egy napit gondoltam összeszedni, de akkor majd nekiugrok egy hetinek… 🙂
Kedves Nóri!
6 év vegetáriánusság után 2 éve váltottam vegán életmódra és rengeteget segítettek a receptjeid és az ötleteid az átmeneti időszakban. Őszintén szólva már nagyon vártam ezt a pillanatot, amikor Te is elhagyod az állati termékeket az étkezéseidből, és tisztán növényi táplálkozásra váltasz. Nagyon jó érzés számomra, hogy napról napra egyre többen választják az állatok kihasználásától mentes életmódot.
Nagy örömet okozott ennek a cikknek az olvasása, a további konyhai varázslatokhoz és a blogodhoz minden jót kívánok.
<3
Szia Nóri!
Ez egy nagyon inspiráló írás volt!
Szeretnék én is ‘lejönni’ a húsról, de jelenleg ez nem megy. Úgy érzem, hogy ha nem eszem húst, romlik a közérzetem. Van e valamilyen tanácsod, esetleg személlyes tapasztalatod, hogy hogy lehet ebből az állapotból kikerülni?
Szia,
Én a tojásról jöttem le nagyon nehezen. Nem is tudom, idővel valahogy elmaradt… Talán csak annyi, hogy tápláld magad minél változatosabban, minél több növénnyel, és ha megkapod azt, amire szükséged van máshonnan, akkor már nem fogod annyira kívánni. 🙂
Szia Nóri,
A B-12 vitamint milyen formában viszitek be a szervezetetekbe? + A heti menü posztnak én is nagyon örülnék 🙂 .
Szia,
Ilyen formában,nagyon finom! 🙂 Lesz ilyen poszt,csak soksok idő, mert előbb még az IR-ről akarok írni, meg az étrendkiegészítőkről, és majd utána… Még egy-két recept is lenne… Ráadásul augusztusban elutazik a bébiszitterünk, még ennyi időm sem lesz! 😀
Szia Nóri!
Szuper a blogod! Gyakran olvasom. 🙂 Örülök, hogy végre vegán lettél!
Csak egy kiegészítés a könyvhöz, nekem is megvan, a hivatkozáslistája a kiadó oldalán megtalálható, 133 oldal, gondolom takarékosságból nem tették bele. https://www.bonprix.hu/pub/services/11/withdrawalform_hu.pdf
Szia!
Köszi, hogy megírtad! 🙂 Értem én, de talán nem ez volt a legszerencsésebb módja… 😉 Légyszi javítsd a hivatkozást! Köszi. 🙂
húú, ez a hivatkozás, félre csúszott, valóban, bocsi 🙂
http://www.edesvizkiado.hu/hogy_ne_halj_meg.pdf
Kedves Nóri,
Köszönöm a cikket! Néhány hete olvastam el a How not to die-t és ugyanilyen benyomásokkal gazdagodtam én is. A tágan értelmezett növényi alapú táplálkozás nem új a számomra, mert eddig is túlnyomó részt zöldségeket, gyümölcsöket ettem, ritkán kiegészítve hallal és gyakrabban tejtermékekkel, de a könyv hatására úgy döntöttem, belevágok az igazi plant-based diétába. A laktózmentes tejet itthon készült növényi tejekre váltottam, amit a blogod nagyban inspirált, és elkezdtem kísérletezni a különféle babokkal, amelyek eddig szinte teljesen hiányoztak az étrendemből (leszámítva ritkán némi humuszt). A szerző által működtetett NutritionFacts.com és a hozzá tartozó Daily Dozen vagy napi tucat telefonos app nekem nagyon sokat segít abban, hogy észben tartsam, mit is kéne enni. A bejegyzéseddel kapcsolatban pedig szeretném megköszönni, hogy leírtad a türelemmel kapcsolatos tapasztalatodad, mert én is belefutottam abba, hogy rögtön szerettem volna rábírni a barátomat is a váltásra. Azt hiszem a türelem a legjobb stratégia, mint ahogy egyébként még nekem is csak kis lépésekben halad a dolog. Köszi és várom a további posztokat 🙂
Üdv,
Anna
Kedves Nóri!
Köszönöm a hasznos cikket, pont a legjobbkor akadtam rá. Nyár közepén nagy dilemmában voltam, az IR miatt. Nekem is 160 ch-s étrendet írtak elő, de közben szerettem volna elhagyni az állati eredetű termékeket a mindennapjaimból, ekkor találtam rá a cikkedre.
Azóta eltelt pár hónap, elolvastam én is Dr. Greger könyvét, áttértem a növényi táplálkozásra és bőven sokkal több szénhidrátot eszem egy nap, mint 160 gramm.
Köszi a segítséget,
Eszter
u.i: nagyon szeretjük a receptjeidet, megvan mindkét könyved 🙂
Szia Eszter,
ez jól hangzik. És jól vagy? 🙂
Kedves Nóri!
TC Campbell munkásságát ismered? Szerintem igazán alaposan és tudományos szemmel nézve is elfogadhatóan járja körbe a növényi alapú táplálkozás kérdéskörét. Engem (szintén kutatói körökből érkeztem) azonnal meggyőzött.
Más: az oviban ezt hogy tudjátok elintézni? Nekem ez egy akadály…
Kedves Noémi,
Köszönöm az ajánlást, már hallottam róla, de olvasni még nem olvastam.
Waldorf oviba jár a kislányunk – nem mindegyikben van vega étel, de itt pont igen.
Esetleg kérdezz, olvass a Vegán anyukák FB csoportban, ott sokféle tapasztalat összegyűlt ezzel kapcsolatban.
Szia 🙂 Szuper ez a cikk, és az egész blog 🙂 Én még eszem húst, sajtot pláne, de egyre több mindenben próbálok vegán élelmiszert is enni, karácsonyra kértem -és megadatott egy saját, gyönyörű piros villanykancsó (és mindkét szakácskönyved, köszönet érte 🙂 ), úgyhogy IR-esként először nyugodt lélekkel iszom a reggeli tejeskávét 🙂 A férjem és a kisfiam viszont iszonyúan húsmániások, a sajtot pedig családilag szeretjük, de nagyon 🙂 Írtál a növényi sajtokról. Hol veszed és milyeneket ajánlasz, ami tényleg „olyan” és tényleg egészséges is?
Köszönöm 🙂
Orsi
Szia,
a tejtermékek függőséget okoznak (az endorfin receptorainkat bizgerálják :)), szóval nem csoda, ha szeretiek, „le kell jönni” róluk. Violife, GreenVie sajtokat szoktunk venni.A Violife sima, füstös és krémsajtja menő nálunk és a GreenVie mozzarellája. Violife-okat lehet rendelni a Biorganiktól, egyébként szinte bármelyik bioboltban kapsz ilyesmit.
a Kina Tanulmány szerint az 1-es tipusu cukorbetegek ha állati fehérje nélkül étkeznek kevesebb inzulinra van szükségük, s elindulhatnak az egészség felé , kérem Nórikát szoljon ehhez hozzá. Egyébként minden tetszik itt az oldalon a tudás is meg a stilus is sok sikert.
Kedves Sándor,
számos tanulmány igazolja már, hogy növényi alapú táplálkozás mellett a cukorbetegség visszafordítható: a 2-es tip. akár teljesen is (esettől függ), az 1-es tip.-ban pedig csökken az inzulin igény. Többet erről pl. itt lehet olvasni (angolul).
Kedves Nóri!
Az angol (amerikai) eredetiből kiderül-e, hogy a csíráztatott lencsét és csicseriborsót lehet-e nyersen enni? Többször átolvastam a babfélékről szóló fejezetet, de nem értelmezhető, hogy Dr.Greger nyersen ajánlja, vagy hőkezelni kell-e. Annyit ír, hogy csíráztatva többszörösére emelkedik e két hüvelyes termés tápanyag tartalma. Ellentétes információk vannak a szakirodalomban és én bátran ráhagyatkoznék Dr.Gregerre, mert igazán alapos, ámde a magyarra fordított könyvből nem derül ki.
Köszönöm előre is.
Márti
Szia Márti,
nem volt alkalmam ezt még Greger könyvéből kimazsolázni, de rákerestem a kérdésedre. Úgy látom, az a baj a nyers csírákkal, hogy befertőződhetnek, ezért gyenge immunitású embereknek nem ajánlja pl. az FDA, így időseknek, várandósoknak, immunbetegeknek. Ők főzzék meg. Egyébként fogyaszthatóak nyersen: a fitát tartalmukat lebontják csírázás közben.
Nagyon köszönöm Nóri! Végre helyére került ez is!
M.
Köszönöm, hogy megosztottad!
Nagyon sokat segít, hogy újra belekezdjek!
Kedves Nóri!
Miután többször is elolvastam Dr. Greger könyvét és jó ideje alkalmazzuk is a benne foglaltakat, egyszer csak eljutottunk oda, hogy mégis csak megpróbálnánk szóját enni. Van megbízható beszerzési forrásod pl szójakockára? Egyetlen egyszer lehetett kapni az Aldi bio termékeket kínáló részlegében, de azóta nem látom. Az megbízható gmo mentes német termék volt.
Szívesen vennénk, ha a kedves olvasóid is tudnának segíteni pl. külföldi internetes címekkel.
Köszönjük előre is: M.
Engem az is érdekelne, mi a véleményed az időszakos böjtölésről? Nem emlékszem, hogy dr Greger könyvében olvastam volna böjtről, illetve a böjt/IR viszonyáról. Úgy láttam a bejegyzésekből, hogy a klasszikus ir diéta szerinti étkezések gyakoriságát megtartottad. Olvastam kulfoldi tapasztalatokat, miszerint a 8 óran át eszunk/16 óran át nem „gyógyítja” az IR-t, míg masutt pont az ellenkezőjét olvastam, azaz, hogy a ciklus el/kimaradását okoz(hat)ja. Dr. Greger véleményét ennek kapcsán nem ismerem.
Az övét én sem, de van sajátom, azt szívesen megosztom. 🙂 Ez a fajta böjtölés azért „gyógyíthatja” az IR-t, mert kiüríti a zsírraktárakat (valamennyire). Ennek van jobb, biztonságosabb módja is (alacsony zsírtartalmú növényi étrend). És igen, az ilyen „éhezés” stresszt jelent a szervezetnek, és ha a testünk nem érzékel jelentős vércukorszint emelkedés hosszabb ideig (nem eszünk), akkor leállíthatja a ciklust. Szóval nőknek ez szerintem nem jó ötlet.
Ami engem illet, gyakran eszem és sokat, mert kicsi testméreteimhez képest nagy az energiaigényem (reggeltől estig talpon vagyok, birkózom a kisfiammal, aki a testsúlyom 30+%-a jelenleg, és szoptatok…), szóval nálam inkább az a gond, hogy nincs elég időm enni. 😀
Szia Nóri, BÚÉK mindenkinek! Van-e információd, hogy Dr. Greger új könyve, a „How not to Diet” mikor jelenik meg magyarul? Köszönöm előre is.
Márti
BÚÉK Neked is! 🙂 Nem tudom sajnos a kérdésedre a választ.
Kedves Nóri!
Nagyon inspiráló ez a cikk, és a blogod is. 🙂 Egyre jobban foglalkoztat a téma, hogy minél több zöldség és minél kevesebb állati eredetű élelmiszert fogyasszak, cél persze az utóbbinál majd a 0.
Én arra lennék kíváncsi, hogy egy nagy családi összejövetelnél ahol nem Te vagy épp a szakács, akkor hogy oldjátok meg a teljes növényi alapú étkezést? Mert valljuk be egy „átlag” magyar nagy családi összejövetelen legtöbbször a hús dominál és a zöldség maximum friss vagy savanyított esetleg majonézes formában fordul elő. Ugyan ez a tojás esete is, számtalan dologba szükséges mint alapanyag. És hát jelenlegi nézőpontom szerint túl nagy kérés lenne pl egy családi ebédmeghíváskor, hogy édesanyám vagy anyósom figyelembe vegye az én étkezési igényeimet amikor 7 másik emberre is főz, arról nem is beszélve, hogy pl édesanyám nem is igazán szeret kísérletezni, fél hogy besül főleg ha valami ünnepi alkalomról van szó.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy nálatok, nagycsaládilag hogy zajlik egy karácsony vagy húsvét vagy bármilyen „sátras” ünnep.
Válaszodat előre is köszönöm. 🙂
Szia 🙂
A legkisebb közös nevezőt keressük. Pl. legutóbb karácsonykor a nagyi ugyanúgy elkészítette a hagymás krumplisalátát (magától vegán) és a párolt vörös káposztát (szintén magától vegán, ha nem zsírban készül), ahogy szokta, meg rántott halat, mi pedig vittünk előre Aldiban kapható vegán „csibefalatot”, „rántott húst” és „halrudacskát”. Ezeket csak be kell dobni a sütőbe, így nem plusz macera. OK, nem teljes értékűek, de ennyi lazaság kell a lelki békéhez… 🙂 Majonézből is lehet tojásmenteset kapni, krumplipüré is készíthető növényi tejjel, stb. Általában vagy magától vegán fogásokra alapozunk, vagy viszek valamit (régebben vittem egy nagy adag lencse fasírtot), vagy veszünk ilyenkor félkész cuccokat.Előre is lehet vinni a nagyinak növény tejet, tofut, margarin, hogy ezekkel főzzön, ha nyitott rá. De! Egyébként, ha csak sátoros ünnepeken esztek állati dolgokat, az már nagyon szuper! Persze jobb teljesen elhagyni, csak szerettem volna perspektívába állítani. 🙂
Huh! Néhány éve már fel-fel ötlik ez a húselhagyás kérdése a családban, de ahogy most végigolvastam néhány oldalad úgy vélem itt a megoldásunk! Köszönöm Nóri, hogy ezekt már előttünk „végigvitted” ! NAgyon tetszik a hozzáállásod és a megközelsítéseid, sok dologban egyetértek veled! Követlek! Sztem most olvasom végig az egész blogot! 🙂
<3
Kedves Nóri, 70-en túli, született vegán ember vagyok (sajnos, több évtizeden át nem volt tudatos) – és néhány tíz éve gyakorolom is. Nagy bűnöm, hogy még mindig vágyom arra, hogy a párolt zöldségek alá némi olajat tegyek. Tudom, hogy a cél az olajok teljes kiiktatása a hőkezelő főzésekből, de talán TE tudnál ajánlani olyan tiszta növényi olajat, amivel bűntudat nélkül tudnék főzni (nemcsak magamnak) – a továbblépésig (smiley)
Sajnos a kókuszzsírt nálunk senki sem bírja, mintha kiszáradnánk tőle és gyomorégést okoz.
Ha lehet, kérlek, írj konkrét árumegnevezést – és esetleg a beszerzési forrást is!
Szívből köszönöm és szeretettel üdvözöllek,
Márta
Kedves Márta,
ó wow, gratulálok a eddigiekhez…!
Én is szoktam használni nagyon kevés olajat (cseppentős üvegből.. :D), mondjuk pont a zöldségekhez nem, de kinek hogy… Bevallom őszintén, az Aldiban veszünk egy üveg finomított olívaolajat egyszer egy évben, és ennyi. Vennék bio olívaolajat, de csak extra szűz van, azzal meg nem jó főzni… Hát így.
Szia!
Köszönöm, hogy van a blogod és a receptek. Már korábban is nagyon sokat inspirálódtam belőle. 🙂 Most csak azért írok, mert „A KÖNYV” magyar kiadásának megtaláltam az irodalomjegyzékét itt: http://www.edesvizkiado.hu/hogy_ne_halj_meg.pdf