3+1 lépés a klímaszorongás ellen

Ahogyan a címből is sejthetitek, ma nem egy újabb mindenmentes finomság receptjét fogom megosztani. 🙂 Tavaly augusztus óta érlelődik bennem ez az írás, kb. akkoriban éreztem úgy, hogy a csapból is ömlő, világvégét jósoló cikkek elveszik a mindennapjaim örömét. Megtudtam, hogy a jelenség nem csak engem ért utol, sőt annyira általános, hogy már neve is van: klímaszorongás.

Miután felismertem a problémát, elkezdtem keresni a megoldást, és bár nem állíthatom, hogy már egyetlen napomat sem árnyékolja be egy-egy rossz hír, úgy érzem, sikerült a gyökerénél megragadnom a dolgot és néhány egyszerű lépésben lefektetnem a klímaszorongásból kivezető utat. Ezeket szeretném Veletek is megosztani, és mikor lenne az időpont a legalkalmasabb, ha nem pont a Újév első bejegyzésében? Remélem, hasznát veszitek. 🙂 Boldog Újévet!

Mi az a klímaszorongás?

Ahogyan egyre több cikk, tanulmány tájékoztat minket egye több hírforrásból arról, hogy az emberiség milyen rossz hatással van a bolygónk élővilágának érzékeny egyensúlyára, ez érthető módon egyre többünket egyre jobban foglalkoztat. Amikor a borongós jövőkép miatti általános rosszkedv rányomja a bélyegét a mindennapokra, akkor beszélünk klímaszorongásról. A jelenség annyira elterjedt, hogy már egy új pszichológiai irányzatot is életre hívott, ami éppen a klímaváltozáshoz kapcsolódó pszichológiai problémákkal foglalkozik: ökopszichológia (ecopsychology).

És akkor itt a 3+1 lépés, ami nekem sokat segít(ett):

1. Kapcsold ki a rossz híreket!

A klímaváltozás, a rengeteg soha le nem bomló szemét valós, és komoly probléma – ezt mindenki láthatja, aki kicsit is nyitott szemmel jár a világban: a nyarak egyre melegebbek, a telek egyre hidegebbek, évről évre egyre furcsább időjárási mintákkal találkozunk. Rendben van, láttuk, értettük, felfogtuk, kár ezt minden nap csilliószor a retinánkba égetni. Az idegrendszerünk alacsonyabb információsűrűségű környezetben fejlődött, mint amiben napjainkban élünk, ezért valahányszor egy rossz hírrel szembesülünk (vagy ugyanazzal több alkalommal) azt újabb és újabb stressz hatásnak éljük meg. Azok a mechanizmusok, amik évmilliókon át a fennmaradásunkat szolgálták, most arra sarkallnak, hogy minél több rossz hírre kattintsunk és minél több rossz hírt olvasunk annál élesebb figyelemmel várjuk a következőt.  A félelem olyan, mint egy vírus, szerencsére meg tudjuk állítani (itt erről egy érdekes cikk angolul).

Nyilván a teljes hírzárlat nem megoldás, mert alapvető szinten tudatában kell lennünk annak, hogy mi történik a világban, de egy hétvégi digitális detox, vagy akár egy-két heti hírfolyam nem olvasás hatásos segítség lehet az összekócolódott idegeink kisimításában. Utána pedig megkereshetjük az arany középutat.

 Az arany középutat én úgy találtam meg, hogy feliratkoztam két hírlevélre, így kapok egy jó kivonatot a világ történéseiről minden nap az inboxomba: nem kell a világhálót böngésznem, így kisebb eséllyel ragadok a képernyő előtt, és ha nehéz napom van, megtehetem, hogy aznap még ezt sem olvasom el. A New York Times „Global Morning Briefing” hírlevele a nagyvilág és a közép-kelet európai régió legfontosabb híreit tartalmazza: ha valamiről részletesebben szeretnék tudni, tovább is olvashatok egy-egy cikket, de már maga a hírlevél is elég informatív, nem klikkcsali. A második a Haszon magazin hírlevele, ami minden reggel 10 hazai hírt hoz: ezek mondjuk nem kattinthatóak.

Ne dugd a fejed a homokba, de azt se hagyd, hogy a rossz hírek tönkretegyék a napodat!

2. Olvass (és ossz meg) jó híreket!

Mikor olvastál utoljára igazán jó híreket? Ugye, hogy nem könnyű ilyet találni?

Sokak szerint az emberiség történetében még sosem éltünk ilyen jól és még sosem féltünk ennyire magunktól és a jövőnktől. Szerintem ezért hiánypótló, amit az ausztrál Future Crunch csapata csinál: kéthetente érkező hírlevelükben beszámolnak a világ pozitív történéseiről. Kedvenc rovatom a „Good news you probably didn’t hear about”, vagyis „jó hírek, amiket valószínűleg nem hallottál”. (Itt tudsz feliratkozni.)

Ha ez nem lenne elég, minden év végén összeállítanak egy listát 99 jó dologról, ami történt és talán nem mondták be a hírekben. Itt találod a 2018-as listát. A kedvenceim? 2018 végéig a világ 32 országában betiltották az egyszer használatos műanyag termékeket, és úgy tűnik, a világ népességének 70%-a arra törekszik, hogy csökkentse vagy elhagyja az állati eredetű élelmiszereket az étrendjéből. (A növényi alapú táplálkozás a fenntartható emberi élet kulcsa, ezt már a Nature-ben is megírták, ugye).

Olvass jó híreket és oszd meg ezeket a barátaiddal is! Mindenkire ráfér egy mosoly. 🙂

Forrás: Ocean Cleanup

3. Tedd meg a részed!

Az a baj az ilyen cikkekkel, hogy a végtelenségig részletezik, hogy mennyire benne vagyunk a slamasztikában (nyakig), de nem derül ki, hogy csak állunk és nézzük ahogy a vonatunk kisiklik, vagy esetleg már tettünk, teszünk is valamit ellene? Nem kínálnak semmilyen megoldást vagy cselekvési tervet sem, amiből megtudhatnám, hogy én mit tehetek azért, hogy talán mégis inkább elkerüljük az apokalipszist…?

A Future Crunch tavaly a mélyére ásott annak a kérdésnek, hogy hogy áll most az energiaválság: pontosan milyen mértékű változtatásokra van szükség ahhoz, hogy fenntartható pályára állítsuk a fosszilis energiahordozókra épített civilizációnkat. Ha szeretnéd tudni, hogy tényleg elhagyjuk-e a szén alapú energiahordozókat, bírod az angolt és van kb. 3 óra szabadidőd, akkor ajánlom elolvasásra: itt találod a sorozat első, második, harmadik részét. A lényeg? Megugorhatónak tűnik a kihívás(!), és nagyon sok múlik rajtunk (rajtad és rajtam is): fontos, hogy milyen döntéseket hozunk egyéni szinten, és még fontosabb, hogy milyen vezetőket választunk. (Csak olyan vezetőkre szavazzunk, akik érdemben foglalkoznak a klímaváltozással és meg akarják oldani.) Ezen a ponton mondjuk eszembe jutott, hogy jelenleg a világ több nagyhatalmának vezetője is „klíma szkeptikus”, és kicsit újra borongós lett a hangulatom, de szerencsére sokan (még a politikusok közül is!) azért dolgoznak, hogy pl. betartassanak a párizsi klímaegyezményben vállaltak. A változás a szemünk előtt zajlik: egyre több az elektromos autó, a napelemek a házak tetején, és bár kis hazánk eddig nem jeleskedett a „zöld” energiaforrások terén, lehet, hogy 2030-ban nálunk is véget ér a szénalapú energiatermelés korszaka.

Szóval a helyzet az, hogy igen, jelentős erőfeszítéseket teszünk szerte a világban azért, hogy alkalmazkodjunk az új helyzethez, és igen, van remény a fenntartható emberi civilizációra! 🙂 Ami az élővilágot illeti, nem fér kétség az alkalmazkodóképességhez: tudtad, hogy akár két generáció alatt kialakulhat egy új faj? Aki pedig a bolygónk jövője miatt aggódik, annak ajánlom George Carlin örökzöld monológját. (Vigyázat, sötét humor!)

Hogy mit tehetünk mi? Mit tehetsz Te? Csökkentsd a háztartási hulladék mennyiségét, használj újra, amit lehet, vásárolj tartós használati cikkeket! Hulladékcsökkentési ötletekért ajánlom a hulladékmentes.hu oldalt és ezt a Facebook csoportot. Igyekezz minél inkább csökkenteni az állati eredetű élelmiszerek arányát az étrendetekben: nem kell egyik napról a másikra vegánná válnotok… (Bár egyébként már nálunk is egyre többen választják ezt az étrendet, életformát.) Vegán recepteket találsz itt (2015 óta csak ilyen recepteket írok, használd a keresőt!), de nézz körül Zizi blogján vagy inspirálódj ebben a Facebook csoportban. Már heti egy húsmentes nap is óriási lépés:

Forrás: körkörösgazdaság.hu

Itt is találsz egy szuper 30 napos kihívást 30 egyszerű ötlettel egy „zöldebb” életformáért. Egy önbizalomfröccsöt is adhat, ugyanis többet valószínűleg már meg is valósítottál az ötletek közül. 😉 Találd meg azt a legkisebb lépést, amit szívesen, magabiztosan meg tudsz lépni, és… lépd meg!

+1 Nagy levegő!

Sokszor olvasom, hogy ebben az évszázadban megéljük „az általunk ismert világ végét”: ha jobban meggondoljátok, az előző generációk is valami ilyesmiről szoktak beszámolni. Hogy most ez a változás még nagyobb és még gyorsabb lesz… Ha végigtekintünk a történelmünkön és az emberiség fejődésén, akkor bizony én azt látom, hogy ez a dolgok természetes rendje. És a kedvencem: hogy mind meghalunk? Bizony ez is így igaz: hogy 30-50 év múlva a klímaváltozás miatt, vagy holnap a fürdőszobában… azt nem tudhatjuk, de az tuti, hogy ez életnek nevezett kalandot még senki sem élte túl. 😉 Valahányszor kezdek túl nagy jelentőséget tulajdonítani a saját életemnek, sokat segít, ha megnézem a Felhőatlasz című filmet.

Mi lassan egy éve csak növényeket eszünk, és az elmúlt egy évben sokat fejlődtünk a hulladékcsökkentéssel is: idén ennek a témának is szentelek néhány bejegyzést. Nem gondoltam volna, hogy pont a babaápolás terén termeljük a legkevesebb hulladékot, úgyhogy hamarosan erről is olvashattok itt, de előbb még megosztom a legújabb kedvenc receptjeimet. Remélem, idén is velem tartasz! Ha nem akarsz lemaradni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre! (A lap alján vagy a jobb oldalon fent tudsz.)