Tavaly, az Erdőkóstoló blog szerzőjének vadnövényismereti tanfolyamán ismerkedtem meg a podagrafűvel, hogy Pécsről hazaérve jöjjek rá: ő burjánzik a körtefánk alatt! Pont azért indultam, hogy vadon termő leveles zöldekkel gazdagítsam az étrendünket: így csomagolásmentes, bio, és jelentősen olcsóbb is! 😉 Erre kiderült, hogy még csak a kapun sem kell kimennem emiatt… Hurrá! Azóta ismerkedünk a podagrafűvel, került már levesbe is, szendvicskrémbe is, de eddig ez a kedvenc podagrafüves ételem, úgyhogy gondoltam, megmutatom.

A podagrafűről

Azok után, hogy a zsebkendőnyi kertemben alkalmam nyílt megtapasztalni, mennyi erőfeszítés szükséges egy kis fej saláta felneveléséhez, tulajdonképpen rettentően hálás vagyok ezért a kupac podagrafűért, ami tulajdonképpen egy inváziós faj, azaz kb. kiirthatatlan. Évről évre terjed: 3 éve még csak egy-két tő virágzott itt. Sajátos módját választottuk a kordában tartásának: megesszük! 😀

Végre egy növény, ami a kertünkben terem, és azt mondhatom a gyerekeknek, hogy szedjenek belőle nyugodtan, biztosan van elég… (Kedvenc játékuk egész nyáron a főzőcskézés, amihez csak a kertünkben termett, valóban ehető dolgokat használnak. Nagyon lelkesek, így ha valamire rákapnak, azt könnyen kiirtják az udvarról…)

Ha még nem ismered: nagyon jellegzetes levele van (alul kettő kétfelé szeldelt és középen egy háromfelé szeldelt), és az illata borsos, ha a szárát megtöröd. Ezzel együtt is, körültekintően, levelenként szedjük, nem összemarkolva, mert – pláne „igazi” erdőben – mellékeveredhet egy sor kicsit hasonló dolog, amik mérgezőek is lehetnek. Csak olyan növényt szedj le, amiről tuti biztos vagy, hogy ismered! (Mindig.)

A frissen kihajtott, zsenge, még fényes levelei a legfinomabbak, ezért időszakosan lenyírom, mielőtt kivirágzana, hogy új hajtásokat hozzon, így késő őszig kitart a szezonja.

Használom zöldséglevesbe beleaprítva, krémsajtból készült szendvicskrémbe más zöldfűszerekkel együtt, és ebbe a lepénybe is. 🙂

Podagrafű nélkül is működik

A lepényt egyébként Babramegy – Vida Kata egyik insta posztja inspirálta (ez itt): tojáslepényt sütött mindenféle maradék zöld levelekkel (retek, karalábé, stb.). Szóval ha pont nincs kéznél podagrafű, seráfütty, szerintem bármilyen zöld levél megteszi: spenót, sóska, retekzöld, karalábé zöld, újhagyma, mángold, ésatöbbi, ésatöbbi… Én a podagrafű mellé egy kis csokor korianderzöldet tettem, mert imádom és pont volt itthon, de ha elfogy, akkor petrezselyem, vagy bármi más zöldfűszer is jó lesz.

A lepényhez a csicseriborsó lisztet is a házi malomban őröltem. Mivel jó nagy magról van szó, elég hangos, és kicsit ugrál is közben, 😀 de a gyártó szerint is állni fogja a strapát, úgyhogy örülök, hogy ezentúl nem kell külön egész csicseriborsót és lisztet is készleteznem a kamrámban, mert mindkettőből sok fogy…

Ezt a lepényt így, ahogy van, magában is ettem már ebédre: egy újabb csokor zöld levéllel nyilván. 🙂 Ha igazán belevaló kertész lennék, akkor téptem volna egy kis tyúkhúrt és pitypanglevelet a kertben, de inkább ezeket a zsenge salátaleveleket választottam: a Zsámboki biokertben nőttek, ami innen 40 km-en belül van, és a legközelebbi csomagolásmentes boltban vettem át. Újabb apró lépéseink a fenntarthatóság felé: tudom, csepp a tengerben, de jólesik tudni, hogy mi megtesszük, amit tudunk. Ha kisebb lepényeket sütsz, akkor remek feltét főzelékre is: a hétvégén spenóthoz készült, és úgy is nagyon ízlett, de krémsajtba is mártogattuk már…

Szóval mindenhogy is jó lesz, próbáld ki! 😉